Gróf Tisza István Összes Munkái 3.

206
Még egyszer nagyon kérlek gondold meg, lehet-e a mai viszo-
nyok között, amidőn olyan életbevágó katonai, közegészségügyi és
közélelmezési kérdések kívánnak szakavatott, megbízható és pontos
elintézést, ilyen gazdátlanul hagyni a községeket. Én a te helyeden
nem merném ezért a felelősséget magamra vállalni.
Szívből üdvözöl
igaz híved Tisza.
989.
Báró Burián István hadügyminiszternek.
Nagyméltóságú Báró Miniszter Ur!
1915 március 31.
Berlini nagykövetünknek a monarchia két állama által fel-
venni szándékolt külföldi kölcsön tárgyára vonatkozó jelentései
kapcsán van szerencsém Nagyméltóságod nagybecsű figyelmét arra
felhívni, hogy célszerűnek látszanék a nagykövet urat mindazon
érvek birtokába helyezni, amelyekkel kellő nyomatékkal és sikerrel
képviselhetné álláspontunkat.
Előzetesen megjegyezni bátorkodom, hogy e kérdés elintézését
semmiesetre nem volna tanácsos hosszú pórázra engedni s a német
kormánynak hatékony és sürgős állásfoglalását kellene kívánnunk,
mielőtt Olaszországgal folyamatba tett tárgyalásaink eredményhez
vezettek s ennélfogva Németországnak irányunkban ezzel kapcso-
latban tanúsított előzékenysége megcsappant volna.
Helfferich államtitkárnak abban a kijelentésében, hogy csak
április közepe után foglalhat állást ebben a kérdésben, nem lehet
megnyugodnunk. Hiszen a német hadikölcsönnek minden előzetes
számítást messze túlhaladó eredménye máris sokkal kedvezőbb
helyzetbe juttatta a német kormányt, mint aminőben akkor volt,
amidőn a kölcsöneszme felvettetett.
Éppen olyan kevéssé deferálhatunk a német kormány azon fel-
fogásának, hogy e kölcsönt a monarchia két állama együtt vegye
fel. 1867 óta következetesen kerülte a monarchia két állama együttes
kölcsön felvételét és sikerült azt mellőzni akkor is, amikor a magyar
állam hitele még sokkal kezdetlegesebb s a különbség az osztrák
és magyar állapapírok értékelése között sokkal nagyobb volt mint
napjainkban.
Ez a különbség ma már olyan csekélységgé devalválódott, hogy