„Szentség a hétköznapokban” c - Magyar Schönstatt Család

A munka a boldogság pótolhatatlan forrásaA kor minden ismer´óje tapasztalatból és az élet megfigyeléséb´ól tudja,milyen súlyos a felvetett probléma. Eddigi megfontolásaink megadják ennekmélyebb okát. Hallottuk és bizonyítást nyert, hogy az emberi természetnem volt munka nélkül a Paradicsomban. Tudjuk, hogy a kegyelmesenfelemelt ember örök boldogsága abban áll, hogy részt vesz Istenmegismerésében és szeretetében. Ha beletekintünk a b´únbe esett embertermészetébe, meggy´óz´ódhetünk, hogy az alkotó ösztön, melynek rendesés magától értet´ód´ó érvényesülése a munkában történik, szétválaszthatatlanulköt´ódik az emberi természethez.Mindebb´ól az a magától értet´ód´ó következtetés adódik, hogy a természettörvényének felel meg, hogy az ember munkát követel, és hogy amunkához való jog általános és elidegeníthetetlen emberi jog, és mindezekkövetkeztében magát a munkát általában a boldogság pótolhatatlan forrásánakkell tekinteni.Ezzel egy olyan álláspontra tettünk szert, amelyr´ól átfogóbban és mélyebbenáttekinthetjük a mai élet birodalmát. Mindenekel´ótt megértjükmost már, hogy a tömegesen fellép´ó, a munkával kapcsolatos súlyos gondIsten szörny´ú ostora, hasonlóan a régebbi éhínségekhez és járványokhoz.Isten h´ú marad önmagához! Amiben vétkezik az ember, abban kapja büntetését.A gazdasági bajok gazdasági okait itt nem akarom megnevezni.Nem illenek jól bele megfontolásaink keretébe. Annál inkább szeretnémviszont kihangsúlyozni, hogy a modern emberiség kiszakította a munkátaz Isten akaratának megfelel´ó összefüggésb´ól, és megfosztotta mélyebb értelmét´ól.Némelyek könny´ú és olcsón eladható árunak tekintették és kezelték,míg mások bálványként imádták. És most megsuhogtatja ostorát amindenekfölött igazságos és irgalmas Isten.Aki nem érti meg ezt a bels´ó összefüggést, az aligha fogja érzékelni amai embert, és nemigen hallja ki Isten szavát a kor viharos zivatarából. Alegkevésbé sem sejti, hogy lehetnek a munkanélküliségnek és a munkávalkapcsolatos nehézségeknek h´ósei, akik Istennek tetsz´ó módon élik meg amunka súlyos válságát. A hétköznapok szentje sikeresen nyújtja ki kezétezután a h´ósiesség után, ha Isten a körülmények által ezt kívánja t´óle.Franciaország katolikus munkásifjúságának a vezet´óje ezt a h´ósiességet a fiatalkatolikus munkások nevelésének általános céljaként jelöli meg: „Mindenütt kereszténynekkell lenniük; a m´úhelyben, a gyárban, az utcán, otthon éppúgy, mint atemplomban. Meg kell tanulniuk, hogy ha nem is járulhatnak naponta a szentáldozáshoz,akkor is szentek lehetnek a vonatokon, a munkába menet, napközben a104