„Szentség a hétköznapokban” c - Magyar Schönstatt Család

zösség számára. Amikor megkérdezték t´óle, hogyan képes meg´órizni és ápolni akapcsolatot Istennel, hisz olyan kevés alkalma van arra, hogy buzdító könyveketolvasson vagy szentbeszédet hallgasson, a konyhai t´úzhelyére mutatott, és így válaszolt:„Itt benn van egy jó prédikátor, azt hallgatom nap mint nap. A t´úz vörösparazsa folyvást Isten szeretetér´ól beszél, és arra buzdít, hogy soha el ne hidegüljekT´óle. Amikor reggel a begyújtásnál fellángol frissen a t´úz, arra kérem a Jóistent,hogy végig megmaradhassak az els´ó meleg szeretetben. Ha alábbhagy a t´úz,rakok rá tüzel´ót, és közben a vágy röpimáit küldöm a kegyelmekért, melyekr´ól úgygondolom, hogy szükségem van rájuk, vagy a büntetésre gondolok, ami a tisztítót´úzbenés a pokolban várja az elkárhozottat. Amikor egyenletesen ég a t´úz, én ishagyom a lelkemet csendben és melegen égni Istenért és a lelkekért. Este pedig,amikor ki akar aludni, saját elalvásomról, a halálról és az elmúlásról prédikál nekem.”Ett´ól a naptól kezdve megértették szerzetes testvérei, miért volt olyan szentélet´ú,hisz mindig Isten jelenlétében élt, és hallgatott a szavára nehéz, soha végetnem ér´ó konyhai munkája ellenére is.2. A hétköznapok szentje nemcsak mesteri módon meghallja és megértiIsten számos prófétáját, akikkel találkozik, hanem válaszol is az üzenetükreszívélyes viszontszeretettel és tökéletes élettel. Hiszen azt tartja fontosnak,hogy mindennapi életének minden cselekedetét és rezdülésétlehet´óleg az istenszeretet és az istenszolgálat egyetlen nagy cselekményévéérlelje.Szalézi Szent Ferenc Filoteájában gyakorlati kézikönyvet írt arról, hogyanszenteljük meg a hétköznapokat a világban.Abból a gondolatból indul ki — mint mi is —, melyet egyszer így ír körül:„Isten teremt´ói rendelkezése szerint minden növény ’hozzon termést faja szerint’.Mi mintegy a növények vagyunk az Egyházban, Isten kertjében, és a jámbor életgyümölcseit kell teremnünk, mindegyikünknek a maga sajátossága és állapota szerint.A jámborságnak másként kell kinéznie egy magas rangú úrnál, mint egy kézm´úvesnél,munkásnál vagy cselédnél, másként a lánynál, mint a feleségnél és megintmásként az özvegynél. S´ót, gyakorlati alkalmazásában igazodik minden egyesember er´óihez, feladataihoz és kötelességeihez. Vagy azt hiszitek, hogy helyes lenne,ha püspökötök remeteként élne mint egy karthauzi? Vagy illene a házasokhoz,ha ´ók se akarnának pénzt keresni és abból megtakarítani, mint a kapucinusok?Vagy jól állna a munkásnak vagy a kézm´úvesnek, ha naponta órákat töltene atemplomban, mint a szerzetesek? Nem lenne egy ilyen jámborság nevetséges, helytelenés kiállhatatlan?S mégse ritkák az ilyen hibák. A világ viszont nem tesz, vagy nem akar megkülönböztetésttenni igazi és hamis között, és felháborodik a jámborságon — aminekpedig semmi köze sincs az ilyen rendellenességekhez.Az igazság az, Filoteám, hogy az igazi jámborság nem ront el semmi jót, hanemmindent megszépít és teljessé tesz. És ha látsz valakit, akit a jámborsága az120