„Szentség a hétköznapokban” c - Magyar Schönstatt Család

minden jámbor gondolatokat éleszt bennük, melyekb´ól aztán a szív Istenhez valóemelkedései és sóhajai fakadnak” (Filotea II,13).A sok ösztönz´ó példa, melyeket utána az egyház- és üdvtörténelemb´ólidéz (lásd Filotea II,13), mind mutatja, hogyan gyújt szeretetet és életet alélekben, ha így Istenre, az ´Ó tulajdonságaira és szándékaira gondolunk.Csak egy része, talán csak a kisebbik része a dolgokhoz való prófétaiköt´ódésnek tehát, ha a teremtmények Istenre és az istenire emlékeztetnekbennünket; egyidej´úleg a szívünket és az akaratunkat is meg kell nyerniükIstennek.2. A dolgokhoz való papi köt´ódés1. A pap feladata, hogy Istent dicsérje. E dicséretet az egyház és azegész teremtés nevében ajánlja fel a Szentháromságnak. Igen, a természetnekis részt szabad és kell vennie Isten dicséretében. Ezért énekli aSzentírás: „Minden, mi él és mozog, dicsérje az Urat!” A teremtés viszontcsak annyiban tölti be feladatát, amennyiben az ember hagyja magát általaIsten dicséretére ösztönözni. Aki a teremtésnek ezeket a néma és mégisoly hangos kéréseit felvállalja, és a teremtett világban mozogva papi ’Benedicite’-jétimádkozza, annak a dolgokhoz való köt´ódése papi. Álltál-emár egyszer zivataros, viharos éjszakában az ablaknál, és szemlélted a természetnekezt a színjátékát? Ahogy a fák koronáit tépi a szél, és a földighajlítja ´óket, ahogy száguldanak a felh´ók, és a kékesfekete eget tüzes villámokszaggatják? Minden mozgásban van, minden forrong, tompamennydörgés kíséretében süvít a szélvihar. — Vagy egyszer a tenger partjánkinyitottad-e szemed, füled és szíved a csodálatos, leírhatatlan látványnak?Beittad-e magadba a megfoghatatlan távolságot, a hullámok csobogását,bugyogását és tajtékzását, a ragyogó és csillogó fényt, mely számtalanszínben törik meg? — Megízlelhetted egyszer talán egy magányos, áhítatoscsendbe burkolt rengetegben a természet hatalmát? Feletted a hatalmasbükkfák lombsátra, melyben a szél játssza melódiáit, körötted madárdal ésbogárzümmögés, lépteid itt-ott ´ózet vagy félénk nyulat riasztanak fel. Nemúgy érezted magad ezekben az órákban, hogy ujjongó Te Deumot, hálásGloria in excelsis Deo-t kellene énekelned, mert valami arra kényszerít,hogy add kölcsön a természetnek a hangodat, a nyelvedet?Igen, a zivataros éjszaka, a morajló tenger és a zúgó erd´ó zengjék,akarják zengeni a jóságos, bölcs és mindenható Teremt´ót dicsér´ó éneket,bennünket pedig mintegy arra kérnek, legyünk közvetít´ók, hogy betölthesséklétük értelmét.122