„Szentség a hétköznapokban” c - Magyar Schönstatt Család

2. A sz´úkkebl´ú szeretetr´ólMint az ösztönélet, úgy a pusztán ösztönös, primitív szeretet is sz´úkkorlátok közé van szorítva. Saját magától nem képes egy bizonyos keretentúljutni. Ezzel ismét egy új munkaterület nyílik meg a hétköznapok teljestökéletességre törekv´ó szentje számára. És sokáig eltarthat, amíg igazi kereszténymódon árnyalt szeretettel ölel át minden embert.1. A mindennapi tapasztalat megtanít rá, hogy mennyire sz´úk a primitívszeretet minden fajtája. Ha nem vigyázunk, akkor bizony az a kör, melyenbelül szellemünk és szeretetünk él, elég kicsi lesz. Gondoljunk csak apusztán primitív anyai szeretetre. Így, ennyire tisztán önmagában, nem istalálkozunk vele olyan gyakran; mert ha sokan el is utasítják a kereszténységet,beállítottságukban és szokásaikban még azért er´ósen a befolyásaalatt állnak. Ha azonban találkozunk valahol ilyen anyai szeretettel, anép szája azt majomszeretetnek nevezi, hogy kimutassa elutasítását, mertaz ilyen szeretetet egészségtelennek, sz´úknek, kicsinek és kicsinyesnek,egyoldalúnak és betegesen önz´ónek tartja.Ahol és amennyiben a gyermeki, baráti vagy házastársi szeretet egyoldalúanprimitív, végtelen félreértéseket, féltékenykedést és veszekedéstidéz el´ó. És minél korlátoltabb az ösztön, és minél inkább kizárólagosságravan beállítva, annál ingerl´óbben és sért´óbben hat. Ezért adja Nietzschea tanácsot: „Ne akadjunk fönn egyetlen személyen, a legkedvesebben sem.Minden személy börtön, egy sarok.” A tapasztalat arra tanít, hogy olyanemberek, akik szeretetükb´ól fiatal korukban csak keveseknek juttattak,id´óvel olyan korlátoltakká válnak, hogy kés´óbb lélekben kiüresednek, ésezért pl. rossz házastársak és szeretni nem képes szül´ók lesznek. Csak azIsten akaratának megfelel´ó és Istennel rokon szeretet teszi az embert szabaddá,boldoggá és termékennyé. Szeretete egyre jobban részesül Isten kimeríthetetlenségéb´ólés gazdagságából, aki állandóan ad anélkül, hogyazáltal szegényebb lenne.A pogány ókor népközössége egyoldalúan erre a primitív szeretetrevolt beállítva. Ezért csak a saját népét ismerte el. Aki nem tartozott közéjük,idegennek számított, és ellenségként, kés´óbb barbárként kezelték,mindenesetre nem voltak jogai, kiszolgáltatottnak és értéktelennek tekintették.Izrael annyiban képezett kivételt, hogy legalább az országban lakóidegenekre ugyanazokat a törvényeket alkalmazták, mint a saját népükre.A pogányoknál az egyes személy polgárjog nélkül semmi sem volt. Nemismerték el személyiségénél fogva meglév´ó értékét. Csak az állam számított.Csak általa és benne volt létjogosultsága és érvényesülési lehet´ósége189