„Szentség a hétköznapokban” c - Magyar Schönstatt Család

gyelembe vegye. Ennek az lett a következménye, hogy az emberi szenvedélyek teljesenzabolátlanná válhattak.Mindezek következtében a korábbinál sokkal többen vetették magukat rá azanyagi javak minden eszközzel történ´ó megszerzésére; saját hasznukat mindenekfölé helyezték és minden mással szemben el´ónyben részesítették, és nem zavarta alelkiismeretüket bármilyen súlyos, mások ellen elkövetett jogtalanság sem. Az els´ók,akik erre a széles, romlásba vezet´ó útra léptek (Mt 7,13), könnyen találtak sokkövet´óre ezen az úton. Szemmel látható sikereik, gazdagságuk fénye, a gúny,mellyel nevetségessé tették mások maradi lelkiismeretességét, és a kíméletlenség,mellyel kevésbé lelkiismeretlen vetélytársaikon átgázoltak, mindez megtette hatását.Ha a gazdasági vezet´ók elhagyták az igaz utat, aligha maradhatott el, hogy apusztulás ugyanezen útjára lépjenek a munkások széles tömegei is. Annál is inkább,mivel sok munkaadó puszta eszközként kezelte munkásait, a lelkükre valótekintet nélkül, anélkül, hogy a magasabb rend´ú dolgokra gondoltak volna. Valóban,elborzad az ember, ha a számtalan veszélyre gondol, melyeknek a munkahelyekena munkások erkölcse, nevezetesen a fiataloké, valamint a fiatal lányok és atöbbi munkásn´ó n´ói becsülete ki van téve. Megrázó, hogy milyen nehézségeketgördít a mai gazdaság, nevezetesen a lakásügy különösen szerencsétlen alakulása,a család gazdasági összefogása és emberi együttélése elé. Mennyi minden akadályozzaa vasárnap megszentelését! Fájdalmas látvány a hív´ó keresztény érzék általánosellankadása, mely által egyszer´ú és tanulatlan emberek oly emelkedett életbölcsességbirtokában voltak, s melyet most kiszorít a kizárólag a napi betev´ófalatért való küzdelem. Így az emberi kéz munkája, melyet Isten az ´ó gondvisel´ójóságában a b´únbeesés után is arra rendelt, hogy szolgálja az ember testi és lelkijólétét, szinte mindenütt az erkölcsi romlás forrásává válik. Míg a holt anyag megnemesítvehagyja el a munkahelyeket, az emberek ott testben és lélekben megrokkannak.”Mivel a hétköznapok szentje sikeresen törekszik arra, hogy szeresse Istent,hogy er´ós és bens´óséges kapcsolatban legyen Vele, nem válik a szerzéskorlátlan ösztönének áldozatává, ha a vagyonos réteghez tartozik.„Lélekben gazdag az — mondja Szalézi Szent Ferenc —, akinek gazdagsága aszívéhez, vagy akinek szíve a gazdagságához n´ótt. A lélekben szegénynek nemn´ótt a gazdagsága a szívéhez, és szíve sem a gazdagságához. A jégmadarak fészküketa tenger partján almához hasonló alakra építik, és csak egy egészen kis nyílásthagynak legfölül rajta, de olyan szilárdnak és áthatolhatatlannak építik, hogy avíz akkor se tud behatolni, ha elmossák a hullámok. Így mindig fönn maradnak, ésa tengeren is a tenger fölött és a tenger urai maradnak. Éppen ilyen legyen a szívedis, Filotea, csak az ég felé legyen nyitott, de áthatolhatatlan a gazdagság és mindenmulandó dolog számára. Ha van ilyen a birtokodban, ´órizd meg a szívedet a hozzájukvaló ragaszkodástól, hogy mindig fönn, és a gazdagságban is a gazdagságtól133