„Szentség a hétköznapokban” c - Magyar Schönstatt Család

Attól tartott, hogy Chantal bárón´ó életszentségre való törekvésében túl szigorúaz önnevelésében. Ezért arra inti, hogy legyen gyöngéd a gyermekeihez a hazájábanés a környéken szokásos módon. Egy alkalommal így ír: „Mily szomorú vagyok,hogy nem lehetek tanúja a kedveskedéseknek, melyekben Celse Benine részesülegy anyától, aki a természetes anyai szeretet minden érzésével szembenérzéketlen lett! Azt hiszem ugyanis, hogy ezek szörnyen megsanyargatott becézéseklesznek. Ó ne, kedves leányom, ne legyen olyan kegyetlen! Mutassa csak kineki, ennek a szegény, fiatal Celse Benine-nek, hogy örül az érkezésének!”Ferenc eszménye az volt, hogy kapcsoljuk össze a tökéletes Istenre-hagyatkozástaz érzelemmel teli szeretettel. Ehhez járható utat is mutat, melyet egyik legjobbismer´óje így ír le:„A lélek el´óször minden erejét kivétel és fenntartás nélkül Istenre, léténekegyedüli céljára összpontosítja. Szabadon emelkedik föl a tökéletesség legmagasabbcsúcsához, ahol Isten egyedül áll leny´úgöz´ó nagyságában a szeme el´ótt. Elt´únikel´óle a Föld, földi javak nem érdeklik már, szíve közömbös lett minden földidologgal szemben. Istenben azonban megtalálja az ember mindennek, ami a világonszép, jó és igaz, a teremt´ójét, saját lényének alkotóját, aki az emberi vonzalmakata teremtett értékekre irányította. Ezért a lélek a szeretet Jakab-létráján újraföldre száll. Újra szereti a hazát, az erd´óket és a virágokat, családját, barátait, am´úvészetet és a tudományt. De egy új szeretettel; már nem azért, mert a földi Énáhítozik rájuk, hanem a mindennél jobban szeretett mennyei Atya kedvéért, akimindezeket a javakat teremtette, és azt akarja, hogy gyermeke örömét lelje bennük.”Ferenc egyszer ezt a képet használja: A lélek levetk´ózte minden vonzalmát.Meztelenül állt Isten el´ótt. Aztán magára ölti újra „a szül´ók, a haza, az atyai ház ésa barátok iránti korábbi vonzalmait”. Ezek azonban most „más, új” vonzalmak.Mert ez az új szeretet újjászületett a Miatyánk kérésének szelleméb´ól: „hogyUrunk neve megszenteltessék, országa terjeszkedjék, és ami tetszésére van, beteljesedjék.”Talán nem való mindenkinek, hogy ilyen szorosan összekapcsolja egymássalmindkett´ó javára a természeti szeretetet és az Istenre hagyatkozás elelkületét. Lehetnek, akik joggal félnek ösztöneik veszélyes kitöréseit´ól, sezért szorosabbra kell fogniuk a gyepl´ót. Szalézi Ferencnek mindenesetreragyogóan sikerült e kett´ót összekapcsolnia. Ezért állhat a hétköznapok világábanél´ó szentjének klasszikus példaképeként el´óttünk. Aki ért hozzá,hogyan kell az ösztönös, természeti szeretetet Istenben megtisztítani, és lélekkeláthatni, az nemcsak egy új, megváltott embert hoz létre, mint amilyentkorunk ma követel t´ólünk, hanem segít is egyúttal, hogy megvédjüka kereszténységet a szemrehányástól, hogy embertelen, természetellenes ésmesterkélt.188