„Szentség a hétköznapokban” c - Magyar Schönstatt Család

II. F ´ÓRÉSZAz alkotáshoz való köt´ódésr´ólA vándor, aki hosszú utat tesz meg, megáll néha és visszatekint, hogymég egyszer átélje eddigi élményeit, és ezzel további bátor vándorlásrabuzduljon. Egy ilyen vándorhoz hasonlítunk mi is. Hosszú útszakasz vanmár mögöttünk. A hétköznapok megszentelésének világa már nem idegenország nekünk. Lapról lapra egyre jobban megismertük és megszerettük.Ha most újra fellapozzuk az els´ó oldalakat és az Isten iránti szeretettulajdonságairól olvasunk, minden szó mélyebbre hatol. A kifejezések,mint „magas fokú”, „lelkes” vagy „szíves” és „tartós” er´ós visszhangotkeltenek a lelkünkben.Kevésbé világosan és ismer´ósen cseng a negyedik tulajdonság: harmonikus.Elméletben tudjuk ugyan, hogy az Istenhez való köt´ódésünknekszerves-harmonikus kapcsolatban kell lennie az alkotáshoz és az emberhezvaló köt´ódéssel, hogy az Isten iránti igazi szeretet szükségszer´úen élesztihivatás- és emberszeretetünket, és hogy másfel´ól a hivatás és a felebarátiránti szeretet Isten iránti szeretetünk kifejez´ódése és eszköze kell, hogylegyen. Különben nem beszélhetünk a hétköznapok megszentelésér´ól, melyetúgy ismertünk meg, mint az Istennek tetsz´ó összhangot az Istenhez,az alkotáshoz és az emberekhez való lelkes köt´ódés között minden élethelyzetben.Ez az ember egész életét m´úvészi alkotássá teszi, az embertársakatpedig megnyeri. Ezért érezzük ellenszenvesnek, ha a gyakorlati életbenolyan keresztényekkel találkozunk, akik sokat imádkoznak ugyan, denem tör´ódnek azzal, hogy hivatásukban jók és az embertársaikkal valókapcsolatukban szívélyesek legyenek. Nietzschének biztosan igaza van, hakijelenti: „Ha ezek a megváltottak megváltottabban élnének, inkább hinnéka Megváltójukban.” Éppúgy mondhatta volna azt is: Ha a keresztényeka hétköznapok egészséges megszentelésének megfelel´óen birkóznánakmeg a gyakorlati élettel, akkor er´óteljesebben és hathatósabbantudnának vallásuk igaz voltának elismerést szerezni.De akárhogy is ismertük ezeket az összefüggéseket, ett´ól nem kaptukmeg az átüt´óer´ót ahhoz, hogy a hétköznapok megszentelésének eszményét93