„Szentség a hétköznapokban” c - Magyar Schönstatt Család

nyelmesen. Mihelyt azonban az els´ó harangszó felcsendült, mind kimászottés kiszállt onnan.Hasonlóképpen van ez a mi lelkünkkel is. Ahol az imádság harangjaihosszan hallgatnak, oda minden, ami csak akar, akadálytalanul behatolhatés megtelepedhet. És a rejtett szögletekben rejt´óz´ó bálványok csakhamardiadalünnepet ülnek: a bírvágy, a hatalomvágy, az élvezetvágy bálványai.Mihelyt az imádság harangzúgása csendül el´ó a lélekb´ól, az el´úz mindent,ami szemben áll Istennel.1. Az imádság lényege1. A vallásos élet minden tettét a szó igaz értelmében imádságnak nevezhetjük.Ha tehát vallásos indítékból állapotunknak megfelel´óen élünk,ha vallásos életünk által, azáltal, amit a gyakorlati életünkben teszünkvagy nem teszünk, az Istent´ól való függ´óségünket és az iránta való odaadásunkatfejezzük ki, akkor imádkoztunk. „Imádkozzatok szüntelenül” —szólít fel Szent Pál bennünket (1Tesz 5,16). Szent Ágoston megmagyarázzanekünk ezt az intelmet. Úgy véli, ha a nap folyamán h´úségesen teljesítjükkötelességeinket Isten iránti odaadásból, Neki alávetve magunkat, ésezt néha itt-ott egy röpimával vagy a jószándék felindításával kimutatjuk,akkor egész nap imádkoztunk. Ez vigasztalás azoknak közülünk, akikneknapközben olyan sok a munkájuk. Amikor este fáradtan és kimerülten hazajövünk,és a nap terhét és forróságát h´úséges munkában viseltük el Istenért,anélkül, hogy emellett megfeledkeztünk volna arról, hogy rövid, bens´óségespillantásokat küldjünk Istenhez, akkor úgy érezhetjük, hogy éppena templomból jövünk; mert egész napi munkánk egyetlen nagy imádságvolt.2. A hittudósok imádság alatt a szó szoros értelmében a lélek és azérzelem Istenhez való felemelését, az Istennel való beszélgetést értik. Aztis mondják, hogy az imádkozás az, amikor beleküzdjük magunkat Isten értékvilágába.Ha tehát küzdök azért, hogy a Miatyánk kérései az én sajátkéréseimmé váljanak, ha fáradozom azon, hogy necsak a számmal, hanemaz akaratommal és a szívemmel is mondhassam: „Legyen meg az akaratod,mint a mennyben, úgy a földön is” (Mt 6,10), akkor bedolgozom magamIsten értékvilágába. Lehet, hogy közben az érzéseim hallgatnak, aznem mindig fontos; de az szükséges, hogy azokat az értékeket, melyeketIsten a legf´óbbeknek tart, az akaratom maga is teljesen a magáévá tegye.66