„Szentség a hétköznapokban” c - Magyar Schönstatt Család

zon. Szívesen gondol a szent keresztségre, melyben gyermekként részesült,és igyekszik a keresztség kegyelmét él´óvé és hatékonnyá tenni azáltal,hogy gondosan ápolja megkeresztelt voltának tudatát.A bérmálást katonaavatásnak, ünnepélyes nagykorúvá nyilvánításnakfogja föl, melyb´ól komoly felel´ósség származik számára a benne és a körülöttelev´ó Isten országával szemben, melynek minden eszközzel — alegnagyobb áldozatok árán is — igyekszik megfelelni.Számára a szentgyónás a kegyelem, a b´únbánat és a nevelés eszköze,mellyel gyakran és hatékonyan él.A keresztény házasságot a Krisztus és az Egyház közötti titokzatoskapcsolat képmásának fogja fel. A keresztény családot kis egyháznak és akeresztény társadalom csírasejtjének tekinti. Ezért a család megújulásánakszól egész szeretete és tettereje.Különös szeretetét ajándékozza a legszentebb Oltáriszentségnek, mertbenne az Üdvözít´ó különösen megfogható módon nyilatkoztatja ki és hozzaállandóan tudomásunkra a szeretetét. Az eucharisztia az ´ó számára „egyhaldokló Isten bosszúja”. Amikor az emberek nekiláttak, hogy megöljékaz Istenembert, megalapítja a szeretet szentségét, hogy mindig velük lehessenmint áldozat, mint étel és barát.A hétköznapok szentjének élete és szeretete mindenekel´ótt az áldozatioltár körül kering. A szentmise egész napjának közép-, kiinduló- és gy´újt´ópontja.Nap mint nap a legnagyobb esemény számára, és forró vágya,hogy a nap miséje élete miséjévé váljon. Nem nyugszik, míg a hétköznapa reggeli szentmise folytatása és betet´ózése nem lett, állandóan ismétl´ód´ófelajánlással, átváltozással és egyesüléssel. Különös er´óvel cseng fülében aszentpáli szó: „Mortem Domini annuntiabitis...” (Hirdessétek az Úr halálát!)Valahányszor szentmisét ünnepeltek vagy áldoztok, hirdessétek az Úrhalálát! Hisz reggel a szentmisében a Megfeszítettel együtt titokzatos módon´ót is a keresztre szegezték. A nap folyamán minden alkalmat kihasználarra, hogy ehhez méltónak bizonyuljon. Ezért megérti azt is, amit azels´ó keresztényekt´ól oly szívesen idéznek: „Az oltártól az arénába!” Az ´óarénája a mindennapi megszokott munkája, melyet a lehet´ó legtökéletesebbenigyekszik végezni. A múlttal és a jöv´óvel kapcsolatosan nem ismerfelesleges aggodalmakat. A múlt el van temetve az isteni irgalom kebelében.A jöv´ó egy atyai-jóságos Gondvisel´ó kezében van. Egész tör´ódése éstettereje csak a következ´ó 24 óráé, melynek a szentmise ad keretet. „Desacrificio in sacrificium” — „Szentmisét´ól szentmiséig!”, ez a jelszava.Els´ósorban csak a szentmisét´ól a szentmiséig él és gondolkodik. Számáraminden napnak megvan a maga baja, de a kegyelme is, s ez kapcsolódik48