„Szentség a hétköznapokban” c - Magyar Schönstatt Család

képzelni egy lángoló tüzet parázs nélkül? Így mélyreható Isten iránti szeretetsincs a lelkekért való buzgalom nélkül. Ezért mondja ugyanaz aszent: „Aki nem izzik a lelkek iránti buzgóságtól, abban nincs szeretet.”— Párizsi Vilmos a lelkekért való buzgóságot lobogó lángnak nevezi,mely az isteni t´úzhelynél gyullad ki, átjárja a szívet, majd újra felcsap bel´óle,hogy a többi szívet is lángra lobbantsa. — Szent Bernát a „szeretetáltal való komoly ösztönzést” lát benne, „mely szent módon bíztat bennünket,hogy embertársaink üdvének el´ómozdítása által Isten tiszteletéreés dics´óségére cselekedjünk”.Így aztán magától értet´ód´ó, hogy a szeretet mértéke határozza meg alelkekért való buzgóság mértékét. Szent Ignác szokta mondani: „Ha egynap alatt ezerszer meg tudnék halni, úgy szívesen állnám ki a halált ezerszer,hogy egyetlen léleknek segíthessek.” — Nagy tanítványa, XavériSzent Ferenc egyszer egy kisgyereket keresztelt meg annak halála el´ótt.Örömmel mondta: „Ez egymaga kárpótol engem a hosszú és fáradságosindiai utazásért.” Pazzi Magdolna így imádkozik: „Annyira vágyom arra,ó Istenem, hogy lelkeket vezessek hozzád, hogy kínná válik ez a vágyam,és ez a kínom olyan nehéz, hogy szinte pokollá válik, mert vágyódásomatnem tudom valóra váltani.” — Lelkében szeretetre gyúlva panaszolja LimaiSzent Róza: „Ó, bárcsak ne lennék n´ó. Ciliciummal a derekamon ésmezítláb szeretnék futni, hogy mentsem a lelkeket, hogy hirdessem azevangéliumot a szegényeknek, és így felcsókoljam Krisztus vérét a legtávolabbiföldrészeken.”Ebb´ól következik, hogy mindazok, akik a lelkeknek akarnak szolgálni,nem becsülhetik eléggé nagyra a szeretet értékét és jelent´óségét. Nem szabadcsupán csatornának lenniük, amely átengedi az igazság, a szeretet és akegyelem vizét, hanem nekik maguknak tartályoknak is kell lenniük, melyektúláradó mértékben sajátjuknak mondhatják azt, amit továbbadhatnak.XI. Pius, aki szeretné az egész Egyházban lángra lobbantani a lelkekértvaló buzgóságot, fáradhatatlanul mutat rá erre az összefüggésre.1934. szeptember 25-én ezt mondja francia munkásn´óknek:„A lobogó lelkesedés mellett van egy nyugodt, csöndes lelkesedés is, ami azértigazi lelkesedés. Ezt mindig meg kell ´órizni, vigyázni kell rá, szítani és táplálnikell. Ha újra kezd´ódik a nehéz napi munka, a borzasztó hétköznap, mely néhaolyan, de olyan nehéz — mert bizony egyáltalán nem kíséri költészet és lobogólelkesedés —, akkor ezt a nyugodt lelkesedést kell meg´óriznetek. Ez a tüzes cselekvésés a csendes t´úz igaz titka. Ez a nagy nehézség, de — ezt ti nagyon jóltudjátok — a nagy szükségszer´úség is az életben: ’A nyugodt t´úz és a tüzes nyugalom’.”243