„Szentség a hétköznapokban” c - Magyar Schönstatt Család

Így meg lehet érteni, amit a párizsi állattemet´ó egyik síremlékén olvashatunk:Minél inkább megismerjük az embereket, annál jobban megszeretjükaz állatokat.Nyilvánvalóan kiváló történelem- és emberismerettel rendelkezett, akiazt mondta: Humánusság vallásosság nélkül brutalitássá válik. Hozzáf´úzimég a fejl´ódéslánc utolsó szemét is: a brutalitás pedig bestialitássá lesz. Avilágtörténelem találó példákkal tud szolgálni. Egy történelembölcsel´ó ígyfoglalja össze tanulmányainak eredményét:„Nérón látható, hová tud az ember süllyedni. De éppen ez a zsarnok annyiramegtestesítette magában a római nép sajátosságait, és ezért olyan népszer´úvé lett,hogy a nép egyáltalán el se akarta hinni, hogy meghalt, és folyton várta visszatérését,s´ót még türelmetlenül vágyakozott is rá. Három csaló vehette magának a bátorságot,hogy Nérónak adja ki magát, és még azután is tovább vágyakoztak utána,úgyhogy még az Antikrisztus közeli megjelenésére számító keresztények között isazt gondolták némelyek, hogy az majd a nemsokára visszatér´ó Néró lesz. Nem viselkedtekmásként a rómaiak Caligula és Domitianus halálánál sem. A töméntelen´órület, embertelenség és kicsapongás, mellyel ezek a szörnyek meggyalázták azember nevét, nem volt elégséges ahhoz, hogy elvegye t´ólük a nép rokonszenvét:ellenkez´óleg, az emberiség részvéte még az alvilágba is elkísérte ´óket.Hasonló példát szolgáltat az orosz történelem. Úgy látszik, hogy Rettegett Ivánéppen szörny´ú kegyetlenkedései folytán lett nemzetének kedvence. Az, hogy néhányhét alatt képes volt 60.000 embert lemészároltatni, óriási tiszteletet élesztettiránta az oroszokban; még ma is a csodálat tárgyát képezi náluk.És, Isten látja lelkünket, még sincs jogunk rá, hogy a régieket vagy az északibarbárokat megvessük ezért. Hiszen esztétáink abban a felfogásban nevelik a tudásraszomjazókat, akik náluk akarják ízlésüket fejleszteni, hogy egy Catilina, egyMacbeth, egy Medea az emberi nem díszeinek tekintend´ók! Mily mélyre kellettsüllyednie az embernek, ha egy Dantonná, egy Marattá, egy Collot d’Herbois-váválhatott, mily mélyre az emberi nemnek, ha a szörny´úségek és az er´ószak láttántehetetlenül meghajol az ilyen hentesek el´ótt! De ezt a két dolgot még meg lehetérteni. Mit gondoljunk azonban, ha egy n´ó, mint Sand, nem a pillanat borzalmátólmegzavartan, hanem szobájának biztonságában nyugodt megfontolással az emberiséglegnagyobbjai közé sorolja Robespierre-t és Saint-Just-ot, s´ót, azt ajánlja azemberi nemnek, hogy valóságos istenekként tisztelje ´óket. Buchez is ´ószintén tiszteliaz erényes jakobinusokat, és nem lát különbséget Robespierre, Marat és Fénelonközött, hacsak annyit nem, hogy az els´ókként nevezettek szívét egy kicsit elkeserítettea nép szerencsétlenségéért érzett szánalmuk, mely nép jól felfogottérdekeit mészárlásaik szolgálták.Sajnos nem ritkák az ilyen eltévelyedések. Ragályos lett az a rögeszme, hogymentsék a történelem szörnyetegeinek a becsületét. Stahr Adolf képes volt rá, hogyTacitust rágalmazással vádolja, és egy Tiberiust, egy Agrippinát szentnek kiáltsonki — és követ´ókre talált. Néróról azt hinné az ember, hogy akár a mai népek ked-210