„Szentség a hétköznapokban” c - Magyar Schönstatt Család

független, annak ura és mestere lehessen. Nem, ne hagyd, hogy ez az égi lelkületelmerüljön a földi javakban, legyen mindig fölöttük, sohase bennük... Ha szívedragaszkodik a birtokodban lev´ó javakhoz, elid´ózik náluk, sokat foglalkozik velük,élénken és nyugtalanul félti ´óket, akkor, hidd el nekem, még egyfajta lázas állapotbanvagy. Mert a lázas betegek a vizet, melyet nyújtanak nekik, bizonyos figyelemmel,egyfajta gondossággal és jóérzéssel isszák, úgy, ahogy az egészségeseknem szokták. Egy dolog nem tetszhet meg különösképpen akkor, ha az ember nemviseltetik iránta különös el´ószeretettel. Ha javaid elvesztése esetén szomorú és levertvagy, akkor biztosíthatlak, hogy nagyon ragaszkodsz hozzájuk. Hisz semmisem tanúsítja jobban a ragaszkodást valamihez, mint a fájdalom, amit elvesztéseesetén érzünk” (Filotea III,14).Az igaz szeretet abban áll, hogy megosztjuk egymással javainkat. Ezérta hétköznapok szentje visszaadja Istennek, akit´ól mindent kapott, a javaifölötti tulajdonjogot és magát csupán azok gondnokának tekinti. Ezértminden gazdagsága mellett is szerényen függ´óségben marad minden jóadományozójától. Mivel pedig az Isten tulajdonának lehet a gondnoka, különösgondot fordít annak meg´órzésére és gyarapítására, hasonlóan a kertészhez,aki a király kertjét h´úségesebben és gondosabban ápolja, mint asajátját. Hogy azonban természetének csapdái ellen védekezzen, beosztottainaknemcsak szívesen megfizeti, ami jogszer´úen jár nekik, hanem b´óségéb´ólgazdag ajándékokat is ad, és örül annak, ha id´ónként hiányt szenvedhetmindabban, ami szükséges vagy ami kellemes számára, pl. hanincsenek iránta kell´ó figyelemmel a kiszolgálásnál, utazás közben vagy ahivatalban.Akkor mond le leginkább a szükségesr´ól, amikor egyedül van. Szalézi SzentFerencr´ól tudjuk például, hogy fogadószobáját társadalmi helyzetének megfelel´óen,dolgozószobáját azonban rendkívül szegényesen rendezte be. Ez aztán éppen Ferencszobája volt, melynek szegénységében és egyszer´úségében különösen jól éreztemagát.Az ilyen és hasonló körülményeket örömmel használja ki a hétköznapokszentje, hogy elmélyítse magában az Istennel szembeni gyermeki éskoldusi lelkületet.Mivel lélekben szegény, különös örömet okoz neki, ha a valóban szegényekkelérintkezhet. Bennük tiszteli és szereti Krisztust, aki ünnepélyesenkijelenti: „Amit e legkisebb testvéreim közül eggyel is tettetek, velemtettétek” (Mt 25,40). Itt magához hasonlók közt érzi magát. A lélekbenszegény jól érzi magát a ténylegesen szegények között. Még inkább megtisztelveérzi magát, ha személyes szolgálatot tehet a szegényeknek, pl. betegségvagy szerencsétlenség esetén. Ilyenkor egészen rokonnak érzi ma-134