„Szentség a hétköznapokban” c - Magyar Schönstatt Család

BEVEZETÉS1. A szentség a hétköznapokban nem a szent vasárnapot, a hét egyiknapjának a szentségét jelenti, amikor zúgnak a harangok és ünnepl´óbe öltöznekaz emberek. Nem, itt a többi hat nap szentségér´ól van szó, amikornem érzékelhet´ó semmilyen ünnepi hangulat, egyhangú, köznapi munkátkell végezni. A hétköznapok szentje a mindennapjait alakítja szent módon,egész héten át életszentségre törekedve él, és minden cselekvésére rányomjaa szentség pecsétjét. Örömét és bánatát, munkáját és pihenését,imádkozását, beszédét és járását: szeretetb´ól mindent rendkívül jól, azazszent módon tesz.A természetet és a természetfölöttit egy egésznek látja és éli meg, ésmint egy egészet szereti, mint egy él´ó, egyetlen nagy szervezetet. Számáraa természet alap, melyre a természetfölötti épül, és így minden teremtményáltal hagyja magát felfelé vezetni, a teremtés híd és iránymutató számáraIstenhez. Ezért ha Isten akarata valamilyen módon megvilágosodikel´ótte, akkor azt azonnal életre váltja, s mihelyt az életben valamilyenmegfigyelésre vagy megtapasztalásra tesz szert, az égre irányítja a szemétés azt kérdezi, vajon mit akar Isten ezzel neki mondani. Megismerés, szeretetés élet nála mindig egymáshoz kapcsolódik. ´Ó valóságos életm´úvész,mestere az életnek, és ezért Isten ritka ajándéka korunk emberisége számára.Amit az öreg Eckehard mester a saját korára vonatkozóan mond: „Azélet egyetlen mestere több az olvasás ezer mesterénél”, ma érvényesebbtalán, mint valaha. A hétköznapok szentje tudja ezt.Ezért megszívleli azt a leckét, amelyet a középkorban egy „bolond” adott tudósprofesszoroknak. Utóbbiak hosszú, medd´ó vitába keveredtek egymással. A „bolond”erre föl er´ót vett magán, odalépett az urakhoz és kérte, hadd tehessen fel ´óis egy kérdést. Megengedték neki, s megkérdezte: „Mi jobb: megtudni, amit mégnem tudunk, vagy el´óbb megtenni, amit már tudunk?” A tudósok rögtön újra vitatkoznikezdtek. Végül d´úl´óre jutottak és kijelentették: „Jobb, ha el´óször tesszük,amit már tudunk, akkor aztán az is könnyebb lesz majd, hogy megtanuljuk, amitmég nem tudunk.” Erre a „bolond” meghajolt és azt mondta: „Uraim, akkor tudják,hogy mit kell tenniük!” — És elt´únt.13