„Szentség a hétköznapokban” c - Magyar Schönstatt Család

2. A hétköznapok szentje helyesen tudja Szalézi Szent Ferenc szavaitértelmezni. Három elv vezérli, amikor önszeretetét neveli.El´óször is leszögezi, hogy a rendezett önszeretet egy nagy erény, éshogy itt a földön nem létezik teljesen érdek nélküli szeretet. Ismeri perszea szeretet magasabb fokait is. A kegyelem segítségével mindegyikre törekszik,de azért nem veti meg a megkívánó szeretetet, akár erkölcsi küzdelmünkés törekvésünk céljaként, akár annak kísér´ójelenségeként fogható fel.Sok embernél — átmenetileg vagy tartósan — aligha érhet´ó el egy magasabbfok. Már azzal is sokat tesznek, ha szeretik Istent, megtartják parancsait,hogy azáltal gazdagabbá, érettebbé, teljesebbé, tisztábbá és er´ósebbéváljanak. A szent természete is tökéletesedik Isten iránti odaadása által, hanem is törekszik erre mindig kimondottan. Az Üdvözít´ó az önszeretetet afelebaráti szeretet mércéjévé tette. Ezért mondja Szalézi Szent Ferenc:„...mivel parancs, ezért csak jó lehet. Kötelességünk, hogy szeressük magunkatIstenben és Isten után, és ezért az is, hogy minden er´ónkkel kívánjuk és szerezzükmeg a természetes és a kegyelmi javakat, és az örök dics´óséget. Ez az önszeretetlehet tehát természetes és természetfölötti. Természetes akkor, amikor a természetesjavakra irányul, ezért mondja az apostol: „A saját testét senki sem gy´úlöli”(Ef 5,29): és ez a szeretet, ha rendezett, nem visszatetsz´ó Istennek, aki éppúgySzerz´óje a természetnek, mint a kegyelemnek. Az önszeretet akkor természetfölötti,ha a kegyelem és a mennyei dics´óség kincseire irányul; és ez a szeretet annyivalvan fölötte a másiknak, amennyivel a kegyelem és dics´óség javai fölötte vannak atermészet javainak...Nem mindig irányul Istenre a jogos önszeretet, se a természetes, se a reménységb´ólfakadó, de legalább mindig vonatkoztatható rá; a tulajdonképpeni szent szeretetazonban nemcsak vonatkoztatható rá, hanem mindig Rá is vonatkozik, vagyazáltal, hogy valaki egészen a szeretetnek szentelte magát, vagy minden egyes cselekedeténélfeléleszti a szeretetet.”Az Istenember gyakran használta föl földi élete során beszédeiben amozgatórugót, mely saját magunk fejlesztésének és saját boldogságunkmegvalósításának lehet´óségében rejlik. Ügyesen és hatékonyan tudta övéitaz erkölcsi törekvésre buzdítani azzal, hogy felhívta a figyelmet a jutalomra,s´ót a százszoros jutalomra, vagy arra, hogy az ´ó igája édes, vagy hogyvele együtt ítélkezhetnek a világ fölött, vagy elnyerik a békét, amit megígért.Apostolai mindenben az ´ó nyomdokait követték.Amíg az ember teremtett és behatárolt lény, addig nem találja meg önmagábana boldogságát, mint a Szentháromság Isten. A létét, szeretetét,cselekvését el´ómozdító minden ösztöne igyekszik kibontakozni, kiteljesed-200