„Szentség a hétköznapokban” c - Magyar Schönstatt Család

mint „a tiszta leveg´ó be-, és a rossz leveg´ó kilélegzése”, vagy mint az emberkét lába, vagy egymást mosó két keze.2. A mai embernek nem sok érzéke van az önmegtagadáshoz. Elég keser´úenpanaszkodik emiatt XI. Pius a már ismert körlevelében. El´óször eztemeli ki:„Az imához viszont csatlakoznia kell a b´únbánatnak is, a keresztény b´únbánatlelkületének és gyakorlatának. Ezt tanítja nekünk az isteni Mester, aki legel´ószöréppen a b´únbánatról prédikált: ’Ett´ól fogva Jézus elkezdett tanítani: Tartsatok b´únbánatot!’(Mt 4,17) Ezt tanítja nekünk az egész keresztény hagyomány, az Egyházegész története is. A keresztények súlyos megpróbáltatásai és keser´ú szorongattatásaiidején, mindig, amikor nagy szükség volt Isten oltalmára, a hív´ók mindig sajátkezdeményezésükb´ól, vagy még gyakrabban lelkipásztoraik példájára és buzdítására,e két leghatalmasabb szellemi fegyverhez nyúltak: az imához és a b´únbánathoz.A szívnek ez a szent hajlama, melyre a keresztény nép szinte öntudatlanul is ráhagyatkozik,amíg tévútra nem viszi a csábítók konkolyvetése, ez a hajlam, mely végülis nem más, mint „Krisztus gondolatai” (1Kor 2,16), melyr´ól az apostol szól,mindig megéreztette a hív´ókkel, hogy szükségük van lelkük megtisztítására a b´únt´óla megbékélés szentségében történ´ó töredelmes megbánással és azáltal, hogy azisteni igazságosságot a b´únbánat küls´ó cselekedeteivel is békítik.”Majd így folytatja:„Tudjuk és veletek együtt sajnáljuk, tisztelend´ó Testvérek, hogy napjainkban avezeklés és a b´únbánat gondolata és neve sokaknál nagyrészt elveszítette azt azerejét, hogy meggyújtsa azt a nagylelk´úséget és h´ósies áldozatkészséget, melyeketrégebben lángra tudott lobbantani, amikor a hitükben örömet lel´ó emberek szemeel´ótt még isteni pecséttel hitelesítve jelentek meg Krisztus és szentjei példája nyomán.S´ót, némelyek szeretnék elvetni az önmegtagadás küls´ó cselekedeteit, mintelavult valamit, nem szólva a modern ’autonóm emberr´ól’, aki megveti a b´únbánatot,mert szolgai lelkület jelének tekinti. Mindenesetre világos, hogy az istenhitmegfogyatkozásával az átered´ó b´ún és egy Istennel szembeni els´ó szembeszállásfogalma egyre inkább elhomályosul, majd lassan elhal. Ezzel még inkább elvész azérzék a b´únbánat és a vezeklés szükségessége iránt.”Mi itt a tennivaló? A pápa kijelenti:„Mi viszont, tisztelend´ó Testvérek, tartozunk a pásztori hivatalból fakadó kötelességünknekazzal, hogy nagyra becsüljük ezeket a neveket és fogalmakat, ésmeg´órizzük ´óket igazi csengésükben, öröklött nemességükben, még inkább pedig akeresztény életben való célravezet´ó és elengedhetetlen alkalmazásukban.”Hogy az egész egyházat magával ragadja egy önmegtagadási mozgalomban,hatékonyan tudatosítja vele a Szentatya az önmegtagadás és a ve-83