„Szentség a hétköznapokban” c - Magyar Schönstatt Család

A hétköznap szentje becsülettel törekszik arra, hogy megfogadja ezt atanácsot. Ismeri és éli, amit a Szentírás mond: „Aki az igazsághoz szabjatetteit, a világosságra megy” (Jn 3,21), s egy másik helyen: „Nem jut bemindenki a mennyek országába, aki mondja nekem: Uram, Uram. Csakaz, aki teljesíti mennyei Atyám akaratát” (Mt 7,21), vagy: „...mindig aztteszem, ami tetszésére van” (Jn 8,29). Ezért gondoskodik arról, hogy tudásaés képessége ne maradjon terméketlen az életben, és hogy a fejét nefejlessze egyoldalúan a szív és az akarat és a cselekvés rovására. Hisz atermészetben is így van. Egy egészséges szervezetnek minden részét kikell bontakoztatnia. Így a kertész se elégedett, ha egy gyümölcsfa törzseer´óteljesen fejl´ódik, megn´ó a koronája, talán virágzik is, de gyümölcsötnem hoz.Így érthet´ó, ha tudós emberek a szentséget a hétköznapokban úgy határozzákmeg, hogy az az Istenhez, alkotáshoz és emberhez való lelkes köt´ódésIstennek tetsz´ó harmóniája minden élethelyzetben.2. Mindenkinek — aki belátással van — világos, hogy korunkban létjogosultságavan egy ilyen életszentségnek. S´ót, a pillanatnyi Egyházonbelüli és kívüli áramlatok igényt tartanak rá, és a kor bajaitól való szabadítástvárják t´óle.Milyen irányba törekszik a jelenkor katolikus élete?A mai katolikus nagyon igényli a megélt kereszténységet. Számára alegértékesebb „biblia” a kereszténységüket él´ó keresztények. Ezért egyrejobban érti és értékeli a szentek jól megírt életrajzát. Istent nemcsak amennyben és a tabernákulumban keresi, hanem az emberekben is, és mindenekel´óttbennük.Mesélik, hogy Párizsban néhány tudós gúnyolódó, aki hallott az Ars-i plébánoséletér´ól és ténykedésér´ól, s látta, milyen sok ember zarándokol hozzá, megegyezett,hogy egyikük elmegy és megnéz mindent, aztán elmeséli élményeit a többieknek.Egyikük elment tehát Ars-ba, de egész csendesen és elgondolkozva jöttvissza. Barátai kíváncsiságát és bántó megjegyzéseit a következ´ó szavakkal utasítottael: „Maradjatok nyugton, Istent láttam meg egy emberben!”Ez a mai vallásos emberek vágyódása: Az istenit földi alakban akarjáklátni, a megélt életszentséget keresik. A szentség a hétköznapokban erre avágyódásra ad világos választ.Ezenfelül helyre tudja állítani a helyes viszonyt az isteni cselekvés ésaz ember saját cselekvése között is. Ez a viszony korunk mélyreható kulturálisválságai közepette er´ósen megrendült.14