„Szentség a hétköznapokban” c - Magyar Schönstatt Család

Mi nem akarunk ezekbe a szédít´ó magasságokba merészkedni, amígnem kapunk hozzá hivatást és kegyelmet. De azért így is van alkalmunk,hogy már most is gyakoroljuk az agere contrát: Az egyik vagy másikmunka nehezemre esik: Deo gratias! Most bizonyíthatom Istennek a szeretetemetazzal, hogy különösen jól végzem el. — Ellenemre van, hogy egyellenszenves emberrel kell együtt lennem és dolgoznom; vagy másokatjobban megbecsülnek és elismernek, tehetségesebbek és sikeresebbek nálam;vagy sztrájkolnak az idegeim és a gyomrom, vagy rágalmaznak ésmegvetnek: ki tudná egy lélegzettel felsorolni mindazokat az alkalmakat,melyek nap mint nap kihívják h´ósiességünket!A hétköznapok szentje erre felettébb fogékony, és mindenekel´ótt a napiszentmise kegyelmeit hasznosítja, hogy minden, még a legkisebb tettéreis rányomja a tökéletesség bélyegét. Ez jelenti számára: a napi misét azélet miséjévé tenni!V. szakaszAHOGY AZ ISTENHEZ VALÓ KÖT ´ÓDÉSHEZELJUTHATUNK1. A növénynek fényre és leveg´óre van szüksége. Ha ezt nem kapjameg, elveszíti színét és üdeségét. Aztán lassan elhal.Így van az állatoknál is. A sasnak szárnyakra van szüksége, azok a legnagyobbmagasságokba viszik. Ha visszanyírják ´óket, akkor a lapályokonés a völgyekben kénytelen élni, és nem szállhat a Nap felé.Istenszeretetünknek is szüksége van fényre, leveg´óre és szárnyakra.Táplálék nélkül el kell halványulnia és meg kell halnia. Mihelyt megfosztjákszárnyaitól, nem tud a magasba repülni. Imádság és önmegtagadás aszárny és a táplálék, melyekre Isten iránti szeretetünknek szüksége van,hogy élni és növekedni tudjon. Ha hiányoznak, hamarosan kih´úl és elhal aszeretet.A hétköznapok szentje tudja ezt. Ezért rendületlenül fáradozik azon,hogy az imádság és az önmegtagadás mesterévé váljon.2. E nemes törekvésre új ösztönzést ad neki az, hogy tudja, mekkorajelent´ósége van az imádságnak és az önmegtagadásnak a mai tévtanok le-64