„Szentség a hétköznapokban” c - Magyar Schönstatt Család

kenysége, szeszélyessége és hangulatának változásai ellen. Hibáiért és kudarcaiértmegfelel´ó vezeklést szab ki magára, hogy elmélyítse b´úntudatát,bizonyítsa fokozott szeretetét, és hogy a következ´ó reggel megfelel´ó állapotbanvegyen részt a szentmise nagy engesztel´ó, dics´óít´ó és imádó áldozatán.Sokszoros tapasztalatból tudja: Aki rendet tart imaéletében, kevesebbb´únt követ el, és többet dolgozik; mert az Istennel való érintkezéslassanként kiapasztja a b´ún forrásait, felettébb frissé és teherbíróvá tesz akomoly és tartós munkához.3. Azt, hogy hogyan tudjuk lelki gyakorlatainkat a hétköznapok életszentségénekegészségesen felfogott értelmében kiválasztani, biztosítani éslélekkel áthatni, megtanulhatjuk Engling Józseft´ól. Törekvésének magvaés vezérl´ó csillaga, és egyúttal lelki gyakorlatainak mércéje és lelke is,személyes eszménye vagy „kis titka” volt. Lassú fejl´ódés folyamán alakultki. Így hangzik: „Mindenkinek mindene, Máriáé teljesen!” Ez az egyszer´úvezérgondolat a legnemesebb hajtóer´ók kifejez´óje és ébreszt´óje volt a fiatalh´ósben. Napközben gyakran átimádkozta, és gondoskodott arról, hogya gyakorlati életben hatékonnyá váljon. Ehhez mindenekel´ótt két eszközthasznált — kérlelhetetlen következetességgel: a részleges lelkiismeretvizsgálatotés a lelki napirendet. A részleges lelkiismeretvizsgálat f´ószenvedélyénektisztán látó és hatékony nemesítését jelentette számáraszemélyes eszménye szolgálatában. Ezt írta egyszer: „A részleges lelkiismeretvizsgálatáltal szentté akarok válni. Szolgáljon f´ószenvedélyem megnemesítésére,vagyis jelszavamnak: ’Mindenkinek mindene, Máriáé teljesen’,kivitelezésére.” F´ószenvedélye az odaadó képesség volt. Ezért isérezte a sürgetést, hogy mindenkinek mindene legyen.Már mint fiatal gimnazista tisztában volt törekvése céljával és tartalmával ésazzal, hogy milyen pontokat válasszon a részleges lelkiismeretvizsgálatra, hogy helyesenm´úködjön együtt Isten kegyelmével. Életrajzírója így számol be err´ól azid´ószakról:„Saját énjének átvizsgálásakor el´óször is két kérdés foglalkoztatta, melyek, hakifejezetten nem is fogalmazta meg ´óket, keresésének kimondatlanul alapul szolgálnak.Ez a kérdés: ’Mi okoz nekem örömet, vagy milyen szeretnék lenni?’ Amásik pedig: ’Mi esik nehezemre, vagy milyen vagyok ténylegesen?’ Az els´ó kérdésselkapcsolatosan már régen állást foglalt, anélkül, hogy ennek igazán tudatábanlett volna. Két, sajátossága miatt neki nagyon imponáló szent iránti csodálatábanfejez´ódött ez ki: Az egyik Xavéri Szent Ferenc volt, akiért az Isten országáért valófáradhatatlan munkája miatt lelkesedett. A Mária Kongregáció egyik missziós ünnepségeután azt írta naplójába: ’Csak elvihetném Ázsiának, egész Ázsiának a hitvilágosságát!... Másodszor merül föl bennem ez a kívánság Krisztus iránti lelkesedésb´ólés részvétb´ól... Egy második Xavéri Ferenc akarok lenni.’ E kívánságában71