„Szentség a hétköznapokban” c - Magyar Schönstatt Család

szóló ismert példabeszédben azt a követelményt állítja föl, hogy a szeretetegyszer´úen lépje át a nemzeti korlátokat, és ajánlja fel minden szenved´óneka segítségét.Lukács így számol be: „Egy törvénytudó felállt, hogy próbára tegye. ’Mester— szólította meg —, mit tegyek, hogy eljussak az örök életre?’ Megkérdezte t´óle:’Mi van megírva a törvényben? Hogyan olvasod?’ Így válaszolt: ’Szeresd Uradat,Istenedet, teljes szívedb´ól, teljes lelkedb´ól, teljes er´ódb´ól és teljes elmédb´ól, felebarátodatpedig, mint saját magadat.’ ’Helyesen feleltél. Tégy így, és élni fogsz’ —válaszolta neki. De az igazolni akarta magát, ezért megkérdezte Jézustól: ’Kit tekintsekfelebarátomnak?’Erre Jézus átvette a szót: ’Egy ember Jeruzsálemb´ól Jerikóba ment. Rablók kezérekerült. Ezek kifosztották, véresre verték és félholtan otthagyták. Történetesenegy pap tartott lefelé az úton. Észrevette, de elment mellette. Ugyanígy közeledettegy levita is. Látta, de továbbment. Végül egy szamariainak is arra vitt az útja.Amikor meglátta, megesett rajta a szíve. Odament hozzá, olajat és bort öntött asebeire és bekötözte, magát az embert pedig felültette teherhordó állatára, elvitteegy fogadóba és ápolta. Másnap el´óvett két dénárt, odaadta a fogadósnak ezzel akéréssel: Viseld gondját, és ha többet költenél, visszatérve megadom neked.Mit gondolsz, e három közül ki volt az igazi felebarátja annak, aki a rablókkezébe került?’’Aki irgalmas szív´ú volt iránta’ — felelte.Jézus így folytatta: ’Menj és tégy te is hasonlóképpen’.” (Lk 10,25-37)Amit az Üdvözít´ó tanított, azt élte is, de nem olyan egyoldalúan, mintahogy azt gyakran ráfogják. Megtalálta a középutat a szelídség (szeretet)és az igazságosság valamint a szelídség és az igazságszeretet között. Rejtettélete és szenvedése kiemelked´ó módon mutatják szelídségét. ´Ó magah´ósiesen teszi meg mindazt, amit másoknak parancsolt vagy tanácsolt.Élete a nyilvánosságban azonban a tettek, a nagy küzdés és az igazságosharag emberének mutatja. Közben érvényesül újra meg újra a szelídségeis: sokáig kitér ellenségei el´ól, jóságos a b´únösökkel szemben — pedigazok ´ót, mint Istent, a b´úneikkel személyesen megbántják —, és keservesenmegsiratja Jeruzsálemet. Ha azt mondja: „Tanuljatok t´ólem, mert szelídvagyok és alázatos szív´ú”, akkor nem a szelídségre, mint passzíverényre gondol, hanem az ajándékozó szeretet aktív gyengédségére. Ez kit´únikabból az összefüggésb´ól, melyben ez a szöveg található. Mert — f´úzihozzá a Mester — „az én igám édes, az én terhem könny´ú”. Azt akarjaezzel mondani: Az az iga és teher, melyet más urak raknak rátok, nehéz.Amit én követelek t´óletek, az a teherbírásotokhoz szabott.238