„Szentség a hétköznapokban” c - Magyar Schönstatt Család

„Semmit´ól se félj!Semmi ne ijesszen!Elmúlik minden.Isten ugyanaz marad.Mindent elér a csendes türelem.Akié Isten, annak semmi sem hiányozhat.Isten egyedül — elég!”A hétköznapok szentje így minden bajában is egészen otthon van Istenben.Isten igazából a mindene: „Kenyér, ha éhezik; víz, ha szomjazik;fény a sötétségben; ruha, ha meztelen” (Szent Ágoston).Isten iránti szeretete nem is hagyja nyugton, míg nem teljesíti az Üdvözít´óutolsó kívánságát: „Adjatok, és akkor ti is kaptok. Jó, tömött, megrázottés túlcsorduló mértékkel mérnek öletekbe” (Lk 6,38).Szívesen osztja meg embertársaival szegénységének sz´úkös kenyerét.Ezzel a Keresztel´ó szavának engedelmeskedik: „Akinek két ruhája van, azegyiket adja oda annak, akinek egy sincs. S akinek van mit ennie, ugyanígytegyen” (Lk 3,11). Közben tudatában van annak, hogy az, „aki egyrászoruló testvérét megsegíti, Jézust fogja kézen”, az els´ószülöttet sok testvérközül (Kempis Tamás). Pál apostollal mondhatja: „Tudok nélkülözni,de tudok b´óségben is élni. Mindig mindenhez hozzászoktam: ahhoz, hogyjóllakjam és éhezzem, hogy b´óvelkedjem és nélkülözzem. Mindent elviselekabban, aki er´ót ad” (Fil 4,12k).2. Mert a hétköznapok szentjét a szeretet hajtja, tartozzon bár a vagyonosvagy a nincstelen réteghez, melegség és világosság árad bel´óle, bárholjár-kel. Ez gazdasági kapcsolatait is átmelegíti. Az Üdvözít´ó és a szentekiskolájában megtanulta, hogy nem az igazságosság önmagában, hanemaz igazságosság és a szeretet a társadalmi és a gazdasági jólét alapja. Ígyegészen abból a lelkületb´ól él, és az határozza meg törekvését, melyet XI.Pius annyira kíván a mai kor számára:„F´óhangsúlyt kell kapnia mindenben a szeretetnek, mely a tökéletesség köteléke(Kol 3,14). Nagy csalódás áldozatai ezért azok a meggondolatlan reformerek,akik egyedül az igazságosság helyreállítását — s méghozzá egyedül a kapcsolatokravonatkozó igazságosságét! — szem el´ótt tartva a szeretet közrem´úködését g´ógösenelutasítják. Igaz, hogy a szeretet nem pótolhatja az igazságosságot, amivelmásnak tartozunk, de megtagadtunk t´óle. De akkor is, ha mindent megkapna azember, ami az igazságosság szerint jár neki, még mindig tág tér marad a szeretetszámára: Az igazságosság, bármily h´úségesen is alkalmazzák, csak a társadalmi141