„Szentség a hétköznapokban” c - Magyar Schönstatt Család

se nyomort se gazdagságot! Hadd egyem kimért kenyeremet, nehogy jóllakvamegtagadjalak, s azt mondjam: ’Ki az az Úr?’” (Péld 30,8k).A hétköznapok szentje Isten iránti szeretetének bens´óségességével úrrálesz minden nehézségen. Irigységet nem ismer. Istenhez viszonyítva mit érminden földi jó? S ezt a legf´óbb jót senki sem rabolhatja el t´óle. S mertnála a küls´ó szegénység bels´ó elszakadásának kifejez´ódése, szabad maradszíve „az ´ó szeretetére”.Azért, hogy ebben a szeretetben növekedjen, gondosan ápolja a hálát,az elégedettséget és a bizalmat. Minden kis adományért, még ha a létfenntartáshozleginkább szükséges dologról is van szó, gyermekien hálás. Úgytesz, mint Assisi Szent Ferenc.Ferenc egyszer Masio testvérrel jó éhesen érkezett egy faluba. Hogy csillapítsákéhségüket, koldultak maguknak útközben egy kis kenyeret, majd a falun kívülegy forrásnál találkoztak, és az összekoldult ételt letették egy széles k´óre. Ferenchirtelen fölkiáltott: „Ó, Masio testvérem, egy ilyen kincsre mi nem vagyunk méltók!”Ezt többször megismételte. A testvér csodálkozva és helytelenítve csóválta afejét, és azt mondta: „Atya, hogy beszélhetsz kincsr´ól, amikor a legszükségesebbdolgok is hiányoznak. Se asztalterít´ónk, se késünk, se egy vágódeszkánk, se tálunknincsen.” Erre felujjongott a szent: „Éppen ez az, amit kincsnek tartok: Azt, hogyitt nincs semmi, amit emberi kéz csinált volna, hanem mindent, ami itt van, Istengondviselése készített. Örökt´ól fogva tudta, hogy mi ma éhesen és fáradtan ide fogunkjönni, ezért növesztette ezt a fát, hogy h´ús árnyékot nyújtson nekünk. Ezt aszép széles követ pedig asztalnak tette ide; azért, hogy szomjunkat olthassuk, ezt aszép, h´ús forrást fakasztotta. Ó, Masio testvér, milyen jóságos a mi Istenünk!”Közben pedig a meghatódottság könnye folyt szeméb´ól a száraz kenyérre, amit hálásanevett.Ugyanezt a lelkületet öltöztette költ´ói formába Elisabeth Steidle-Drießen:Jóságos, szent Isten!Lelkem örömet akart keresni,mert öröm nélkül létezni nem lehet.Senki néki örömet nem adhatott,míg Te, jóságos, szent Isten, meg nem tetted.Ó, köszönöm néked az örömöt,a Napnak kedves, üde fényét.Minden új reggelt életemben.S minden napot, s mit tenni kellett.És minden sötét szenvedésemmost tiszta, édes örömmé lesz,minden bánat, csupa öröm!137