„Szentség a hétköznapokban” c - Magyar Schönstatt Család

hogy sok, az örökkévalóságra szóló értéket teremnének! Vajon hánynak közülük,akik elindultak a tökéletesség útján, és már évek óta azon id´óznek, mondhatná azÜdvözít´ó: „Adhuc et vos sine intellectu estis? Még mindig nem értitek ti sem?”(Mt 15,16) Ti is mindent olyan természetes módon ítéltek meg és kezeltek még,egészen nélkülözve a hit által nyújtott megértést? Bizony, a nyomorúság és a nehézségekjó része, melyekbe a szerzetesek is kerülnek, s melyekben alig viselkednekmásként, mint a világi emberek, korunk ezen f´óbajából — melyben ´ók is szenvednek—, a hit lelkületének hiányából ered. És ha némelyek nem érik el azerényességnek azt a magas fokát, mely a rendelkezésre álló eszközök b´ósége folytánviszonylag még könnyen is elérhet´ó, ennek gyakran ismét csak ugyanez azoka. Természetfölötti szemléletük alig tér ki többre, mint vallási gyakorlataikra. Ahit lelkülete nem hatja át életük minden dolgát. A magasabb fény csak pislákolútjaik fölött. Ezért az erények gyakorlására szolgáló alkalmakból sokat nem is észlelnek,nemhogy kihasználnák azokat. „Az igazak elt´únnek, az emberek közt megsz´únta h´úség” (Zsolt 11,2).Vajon mit mondana Eberschweiler, aki e szavakat hosszú évekkel ezel´óttírta, ha a mai viszonyokat kellene jellemeznie? E háttért ismerve mindenesetremegértjük, miért prédikálja az ateista kollektivizmus nemcsak avallás és az élet közötti föllazulást és szakadást, hanem a vallás elleni fanatikusgy´úlöletet is.A hétköznapok szentje ezekb´ól az ismeretekb´ól ösztönzést merít arra,hogy még inkább felfedezze Istent a mindennapjaiban. Hisz nemcsak ajámbor könyvekben, hanem mindenekel´ótt a gyakorlati életben keresi ´Ót.Így fogja fel az alkotáshoz való harmonikus köt´ódést.2. Az alkotás iránti szeretetének, hasonlóan az Isten iránti szeretetéhez,magas fokúnak, állandónak és lelkesnek kell lennie. Munkájához tehát teljesszívvel szabad és kell is ragaszkodnia. Hiszen Isten bízta meg vele, ésáltala magához akarja vonni, és meg akarja szentelni. Ezért nem is szabad,hogy kénye-kedve szerint végezze, elmulassza vagy rosszul csinálja munkáját.Amíg és mert Isten akarja, nagyfokú kihívást jelent teljes figyelmeés ereje számára, hogy küls´óleg és bens´óleg is tökéletes legyen, azaz,hogy bens´óséges szeretetb´ól Istennel és Istennek tegye, és így dicsérje ésmagasztalja a mennyei Atyát. A hétköznapok szentje szívesen felteszi magánaka kérdést: Hogyan okoz a munkám leginkább örömet Istennek?Hisz az Üdvözít´óhöz hasonlóan ´ó is mindig azt szeretné tenni, „ami azAtyának kedvére van”. Ezért is bizonyul mindenütt megbízhatónak, ésezért kedvelik. Ha kellemetlen a munka, nem menekül el, és nem bújik kialóla. Nem halasztja az utolsó pillanatra. Sanctus est, qui sancte vivit.Szent nem az, aki rajong és képzel´ódik, hanem aki valóban szent módonél, aki minden dolgára igyekszik rányomni a küls´ó és a bels´ó tökéletesség96