„Szentség a hétköznapokban” c - Magyar Schönstatt Család

zeklés jelent´óségét az erkölcs fennmaradása és a népek békéje számára.Azt mondja:„Erre sürget bennünket már az is, hogy síkra szállunk Isten és a vallás mellett,mert ennek vagyunk az el´óharcosa; hiszen a b´únbánat lényegénél fogva az erkölcsivilágrend elismerése és helyreállítása, azé a világrendé, mely az örök törvényen,tehát magán az él´ó Istenen alapul. Aki Istent kiengeszteli b´úneiért, már ezzel elismeri,hogy a legfels´óbb erkölcsi törvények szentek és bens´óleg köteleznek, ésmegsértésük büntetést kell, hogy maga után vonjon.Minden bizonnyal korunk egyik legvégzetesebb tévedése, hogy az erkölcsöt elakarja szakítani a vallástól. Ezzel ugyanis minden törvényhozást a biztos alapoktólfosztanak meg. Ez a fogalomzavar talán elkerülhette a figyelmet, és nem t´únhetettolyan veszélyesnek, amíg csak kevesekre korlátozódott, amíg az istenhit még azemberiség közkincse volt, és hallgatólagosan még azoknál is feltételezhet´ó volt,akik nyilvánosan már nem vallották meg. Ma azonban, amikor az istentelenség elterjeda néptömegekben, ennek az eltévelyedésnek a gyakorlati következményeiijeszt´óen kézzelfoghatóvá és szomorú valósággá lesznek. Az erkölcsi törvényekhelyébe, amelyek az istenhit elvesztésével semmivé foszlottak, a nyers er´ószak lép,mely minden jogot lábbal tipor. Az üzleti életben megnyilvánuló hajdani h´úség éstisztesség, melyet egykor a pogány szónokok és költ´ók is lelkesen magasztaltak,átadja helyét a saját és idegen javakkal történ´ó lelkiismeretlen üzérkedésnek. Hogyis lehetne tartós egy megállapodás, mennyit ér egy szerz´ódés, ha hiányzik mindenlelkiismereti biztosíték? Lehet-e egyáltalán lelkiismereti biztosítékról szó ott, aholkiveszett minden istenhit és istenfélelem? Romboljátok le ezt az alapot! — És velepusztul minden erkölcsi törvény. Semmilyen eszköz meg nem állíthatja már a népek,a családok, az állam, egyáltalán az emberi kultúra lassú, elkerülhetetlen pusztulását.A b´únbánat tehát szabadító fegyverhez hasonlít Krisztus harcosainak bátor kezében,akik harcolni akarnak a világ erkölcsi rendjének védelméért és újjáépítéséért.Ez a fegyver eltalálja minden baj gyökerét, a földi gazdagság és a kicsapongóéletélvezet utáni mohó vágyat. A keresztény ember önkéntes áldozatokkal, célravezet´ó,bár fájdalmas lemondással és sokféle vezekléssel h´ósiesen úrrá lesz alacsonyösztönein, melyek az erkölcsi rend megszegésére akarják csábítani. S ha közben azisteni törvény iránti buzgalom és a testvéri szeretet olyan er´óssé vált benne, ahogyez illik, akkor nemcsak saját hibáiért vezekel, hanem magára veszi a mások b´úneiértvaló b´únh´ódést is, követve a szentek példáját, akik gyakran egész nemzedékekb´úneiért áldozták fel magukat h´ósiesen, s´ót az Üdvözít´ó példáját utánozva, aki azIsten báránya lett, ’aki elveszi a világ b´úneit’ (Jn 1,29).S vajon nem rejlik-e, tisztelend´ó Testvérek, a b´únbánat eme lelkületében a békeszép titka is? ’De nincs békéjük az istenteleneknek’ (Iz 48,22), mondja a Szentlélek;mert ´ók állandó viszályban és ellentmondásban élnek a természet és Teremt´ójeáltal megkívánt renddel. Csak ha ez a rend helyreáll, ha minden nép h´úségesenés boldog határozottsággal elismeri és megvallja, ha a népek bels´ó viszonyai és a84