„Szentség a hétköznapokban” c - Magyar Schönstatt Család

ságban felfedezi a világ alaptörvényének alkalmazását Isten földi országára.Így válik a világ alaptörvénye birodalmi alaptörvénnyé.Ha nyugodtan megvizsgáljuk a pedagógiának az Üdvözít´ó által felállítottalaptörvényeit, abban is megtaláljuk a világ alaptörvényét. Az isteniNevel´ó figyelmeztet: „Hagyjátok csak a gyermekeket, ne akadályozzátokmeg ´óket, hadd jöjjenek hozzám, hisz ilyeneké a mennyek országa” (Mt19,14). „Aki megbotránkoztat csak egyet is ezek közül a kicsik közül,akik hisznek bennem, jobban járna, ha malomkövet kötnének a nyakába ésa tenger fenekére vetnék” (Mt 18,6). „Aki befogad egy ilyen gyereket azén nevemben, engem fogad be. Aki pedig engem befogad, nem engem fogadbe, hanem azt, aki küldött engem” (Mk 9,37).Mindezek után nem kell csodálkozni, ha a világ alaptörvénye az id´ókvégezetén a szétválasztás lényegi törvénye lesz. Az emberek szétválasztásátmeghatározó végs´ó és legmélyebb mérce az utolsó ítéletnél nem arangjuk és a teljesítményük lesz. Akárhány csodát m´úvelt, ördögöt ´úzött kivagy jövendölt is valaki az életében, ha a világ alaptörvénye nem lett életénekalaptörvényévé, Isten azt a kemény ítéletet fogja kimondani: Sohasemismertelek benneteket. Távozzatok t´ólem, gonosztev´ók... Hiányzikugyanis tanítványainak leglényegesebb vonása, pótolhatatlan ismertet´ójele.„Nem jut be mindenki a mennyek országába — mondja az Úr világosan éshatározottan —, aki mondja nekem: Uram, Uram. Csak az, aki teljesíti mennyeiAtyám akaratát. Sokan mondják majd nekem azon a napon: Uram, Uram, hát nema te nevedben jövendöltünk? Nem a te nevedben ´úztünk ördögöt? Nem a te nevedbentettünk annyi csodát? Akkor kijelentem nekik: Sose ismertelek benneteket. Távozzatokszínem el´ól, ti gonosztev´ók!” (Mt 7,21-23)Aki viszont h´úségesen és állhatatosan ragaszkodik a szeretethez mint anevelés és az élet alaptörvényéhez, azt az Úr az ítéletnél a jobb oldalraállítja, és szívélyesen üdvözli.Máté igazán szemléletesen ábrázolja e jelent´óségteljes ítélethozatal lefolyását,ami oly örömteli azoknak, akik magukkal hozzák a valódi keresztény ember lényegivonását, de oly lesújtó is a többiek számára.„Amikor eljön dics´óségében az Emberfia minden angyalával, helyet foglal fönségestrónján. Elébe gy´úlnek mind a nemzetek, ´ó pedig külön választja ´óket egymástól,ahogy a pásztor különválasztja a juhokat a kosoktól. A juhokat jobbjáraállítja, a kosokat pedig baljára. Aztán így szól a király a jobbján állókhoz: Gyertek,Atyám áldottai, vegyétek birtokba a világ kezdetét´ól nektek készített országot!Éhes voltam és adtatok ennem.Szomjas voltam és adtatok innom.Idegen voltam és befogadtatok.174