„Szentség a hétköznapokban” c - Magyar Schönstatt Család

gy´ózésénél. XI. Pius pápa mondja err´ól 1932. május 3-i körlevelében (CaritateChristi):A vallás elleni ördögi gy´úlölettel szemben, mely emlékeztet a „gonoszság titkára”(2Tesz 2,7), melyr´ól Szent Pál beszél, nem elégségesek csupán emberi eszközökés emberi fáradozás. Úgy hiszem, tisztelend´ó Testvéreim, hogy rosszul felelnénkmeg Apostoli Hivatalunknak, ha nem mutatnánk rá a fény azon csodálatostitkaira, melyekben egyedül van meg az er´ó, hogy a sötétség fékevesztett hatalmaitmegfékezzék: Amikor az Úr, miután leszállt a Tábor megdics´óült ragyogásából,meggyógyította a gonosz szellem által gyötört fiút, akin tanítványai nem tudtak segíteni,alázatos kérdésükre: „Mi miért nem tudtuk ki´úzni?”, ezekkel az emlékezetesszavakkal válaszolt: „...ezt a fajtát nem lehet másképp ki´úzni, csak imádsággal ésböjttel” (Mt 17,21).Úgy t´únik, tisztelend´ó Testvérek, hogy ezeket az isteni szavakat éppen a mikorunk bajaira kell alkalmaznunk, melyeknek csak imádsággal és böjttel tudunkgátat vetni... Imádság és vezeklés tehát az a két szellemi hatalom, melyeket Istenebben a korban küldött nekünk, hogy általuk az eltévedt emberiséget, mely állhatatlanulés vezet´ó nélkül tántorog, visszavezessük hozzá. Ezeknek a szellemi hatalmaknakkell elhárítaniuk és megszüntetniük minden ellenszegülés és lázadás legmélyebb´ósokát: az ember lázadását az Isten ellen. A népek viszont sorsdönt´óválasztás el´ótt állnak: vagy rábízzák magukat ezekre a jóakaró és jótev´ó hatalmakra,és alázattal és b´únbánatban fordulnak irgalmas Urukhoz és Atyjukhoz, vagy pedigkiszolgáltatják magukat és földi boldogságuk utolsó maradékát Isten ellenségének,a bosszú és pusztítás szellemének.Így csak egy marad hátra számunkra: hogy ezt a szegény világot, mely annyivért ontott, annyi sírt forgatott fel, annyi értéket semmisített meg, annyi embert´ólrabolt el kenyeret és munkát, csak egy marad hátra számukra, mondjuk ismételten:hogy meghívjuk ezt a világot a szent liturgia szeretetteljes szavaival: „Térj meg azÚrhoz, a te Istenedhez!”1. fejezet: Az imádságrólÁllt valahol az erd´óben egy régi, elhagyott, Szent Rókusnak szenteltkápolna. Minden évben, amikor Szent Rókus ünnepe közelgett, eljött aszomszéd falu sekrestyése és kisöpörte, kidíszítette a kis szentélyt. Az ünnepel´óestéjén meghúzta az öreg harangkötelet, hogy a harangszóval közelb´ólés távolból mindenkit a kápolnába hívjon. A harang fenn a magastornyocskában, az egy éven át tartó csendben mindenféle sötétséget kedvel´óállat menedéke lett. Denevérek és baglyok fészkelték be magukat ké-65