„Szentség a hétköznapokban” c - Magyar Schönstatt Család

mindig magánál kell tartania. Ezért tehát méltányos, hogy a lélek, mely a testnekszolgál, az ellenség jutalmát kapja, ami az örök halál. Így történt Évával. Látta,hogy az alma kívánatos, meg is kívánta és megette, és ezzel az érzékének vetettealá magát, s ezért lett halál a jutalma. S így történik ez mindenkivel, aki az érzékeinekél.A léleknek természetes nemességéb´ól fakadóan kijár, hogy a test engedelmeskedjenneki, mert bizony méltó és igazságos, hogy az alacsonyabb engedelmeskedjena magasabbnak, és hogy az értékesebb elnyomja a rosszabbat.Jöjj tehát a nemes lélek megsegítésére, mely a harcban oly sokszor kényszerülrá, hogy engedelmeskedjen a testnek, segítsd, hogy a test fölé tudjon kerekedni.Mindenben vesd alá neki a testedet, éspedig úgy uralkodj rajta mindenben, hogyne akadályozzon semmiben, amit Isten akar t´óled. Így uralkodtak a szentek is atestük fölött, és arra szoktatták, hogy amikor a lélek akarta, a test el´óugrott, minthamondani akarná: ’El´óbb itt akarok lenni mint te’.”Az Egyházon kívül viszont egy olyan humanizmus jött létre, mely el´ószöraz ember istenítésének a talajára helyezkedett, hogy aztán az emberborzalmas megvetésénél kössön ki. Csupán néhány tényt ragadok ki az elmúltszázadok szellemtörténetéb´ól.1870. február 13-án így nyilatkozott báró Rolitansky Károly, császári és királyiudvari tanácsos, egyetemi tanár és a bécsi Akadémia elnöke, válogatott m´úvelt közönségel´ótt: „Diis exstinctis successit humanitas — az istenek elmúlása után kezd´ódikaz emberiesség”.És az emberiesség egészen az ember bálványozásáig jutott. Csak egyisten van, mondják, s ez az emberi szellem. És istennek egyetlen kibontakozásavan, s ez az emberiség m´úvel´ódése és történelme. Aki annyiramegfeledkezik erejér´ól és méltóságáról, és képes rá, hogy higgyen egygondviselésben, és Isten segítségét kérje, vagy a kegyelmét megköszönje,az vadember vagy félm´úvelt. Miután az emberség lett az ember istene, természetszer´úlegaz istenné lett embernek saját törvényhozójává is kellettválnia. Ezért merik énekelni:„Ott voltam, amikor a napgolyók összeálltak,amikor az óriási lendület gy´úr´úkre szabta ´óket,része és m´úködésének részese voltam,amikor e gy´úr´úk gombolyagba tekeredtek,és végül, eljött az ideje,hogy az emberi f´ó a dolgok tarka seregétegy képpé összhangba kösse,a világtudatot, szellemet és Istent megtalálja.”208