„Szentség a hétköznapokban” c - Magyar Schönstatt Család

kifejezést alkotta erre. A modern élet egyik jó megfigyel´óje ebben az öszszefüggésbenostorozza a jótékonykodás nyugaton már régóta szokásosmódját.„Bizonyos dolgok — mondja — a modern jótékonyságban csodálkozásra késztetnekbennünket, s nemcsak minket, hanem olyan férfiakat is, akik különben jóviszonyban vannak a világgal. Emlékeztetünk Victor Hugo ismert versére: Honnanvan az, hogy ha ugyanazon célra a templomokban gy´újtenek, vagy pedig egy általános,újságokban meghirdetett, az adakozók nevét nyilvánosan megnevez´ó gy´újtéstrendeznek, az utóbbi esetben mindig nagyobb összegeket adnak? Kit´ól lehetnerossz néven venni, ha úgy gondolja, hogy a világ el´ónyben részesíti a szeretetgyakorlásfelt´ún´ó módját, miközben az adakozó neve biztos lehet a jutalomban?Vajon olyan jótékonykodás-e ez, amelyik megérdemli, hogy erénynek nevezzék?Grigorowitsch szörny´ú választ adott erre a kérdésre azzal, hogy egyik elbeszélésének„A jótékonyság akrobatái” címet adta. Ez túl szigorú ítélet, bizonyára. De ajótékonyság furcsa megnyilatkozásai, a nagy hangversenyek és bazárok, melyekena magukat mutogató hölgyek adják a vonzer´ót, éjszakai, villanyfényes jégtáncünnepélyek,sorsjátékok, szegénybálok és színház hamvazószerdán az éhez´ók, az árvízkárosultakjavára, jótékonysági vacsorák, ahol az éhez´ók javára esznek, vajonmi mást bizonyítanának, minthogy a világ szívesen dob egy fillért a szeretet perselyébe,ha mellette egy forint szórakozást, hírnevet... talál?Azt fogják mondani, hogy túl szigorúan ítélünk, hiszen létezik a természetesszeretet tisztább gyakorlása is. Hála Istennek, igen. De nem éppen a világ magatárja elénk, hogy mennyire felt´ún´ó számára egyetlen ilyen példa is? Miért dics´óítenékés kürtölnék világgá különben ennyire mértéktelenül az ilyen eseteket úgy,hogy az szinte arra a jótékonyságra emlékeztet, melyet az Úr az evangéliumban afarizeusok szemére vet? Nem akarjuk ezt a viselkedést kérkedésnek felfogni. De hanem is az, arra mindenképpen bizonyíték, hogy a világ maga is úgy látja, nagyonritkán van alkalma az igazi szeretetszolgálat egy-egy olyan példáját felmutatni,mely világi, földi és természetes, nem pedig az oly kevésre becsült keresztény indítékokbólered. Ugye, már a régiek is azon panaszkodnak, hogy a szeretet nemesebbmegnyilatkozásai olyan ritkán fordulnak el´ó, s´ót még megvetéssel is sújtjákazokat.”Nietzsche mondja: „Az embert Isten kedvéért szeretni, ez volt eddig a legel´ókel´óbbérzés, amit az emberek el tudtak érni. Bárki is volt, aki el´óször megérezteés átélte, hogy a mindenféle megszentel´ó hátsó szándékot nélkülöz´ó emberszeretetcsak eggyel több butaság és állatiság, hogy az emberek iránti szeretetre való hajlamnakel´óbb egy magasabb hajlamtól kell megkapnia az arányát, a finomságát, acsipetnyi sóját és szemernyi ámbráját, akárhogy is akadozott a nyelve, amikormegkísérelt egy ilyen gyengédséget kifejezni, maradjon szent a szemünkben mindörökre!”198