„Szentség a hétköznapokban” c - Magyar Schönstatt Család

házak termei, klauzúrájuk az engedelmesség, kolostorrácsuk az Isten iránti szeretet,fátyluk a szent szerénység.”Eberschweiler atya ezt vallhatta magáról: „lelkemben (igazgatóként) soha egypillanatig se t´úrtem meg egy szeretetlen gondolatot sem beosztottaimmal szemben.”Rendtársa, aki ezt a vallomást hallotta a szájából, hozzáf´úzte: „Ezt a lelkületetbiztos meg´órizte egész életén át. Mindig csodálkoztam, hogy soha egy szeretetlenszót nem mondott. Ha a gondolatai szeretetlenek lettek volna, ez az utóbbialigha lett volna lehetséges.”Kis Szent Teréz meséli magáról: „Kolostorunk egyik nagyon jámbor n´óvérenemigen volt nekem rokonszenves, és bármit is tett, nekem nem tetszett. De igyekeztem,hogy olyan szeretettel közelítsek éppen ehhez a n´óvérhez, mintha a legjobbbarátn´óm lenne. Ahányszor csak találkoztam vele, egy kis imát mondtam érte,és felajánlottam a Jóistennek az ´ó rejtett erényeit. Éreztem, hogy ezzel örömet okozokaz Üdvözít´ónek. Mindenféle módon igyekeztem apró szeretetszolgálatokkal iskedveskedni neki. Ha kísértésben voltam, hogy szeretetlenül válaszoljak neki, akkoriparkodtam, hogy barátságos legyek, és a szót valami másra tereljem. Ha a gonoszellenség azonban túlságosan megkörnyékezett, akkor bizony el´ófordult, hogyelmenekültem mint egy katonaszökevény. S nem volt különös, hogy ez a n´óvéregy nap azt mondta nekem: ’Kedves Teréz testvérem, nem mondaná meg, mivonzza Önt annyira hozzám? Amikor csak találkozunk, mindig olyan barátságosanmosolyog rám’!”II. szakaszAZ ÚJ PARANCSRÓLAz Üdvözít´ó újnak nevezi a felebaráti szeretet parancsát. „Új parancsotadok nektek: Szeressétek egymást” (Jn 13,34). Önkéntelenül is felvet´ódikbennünk a kérdés: Eddig hát nem létezett szeretet a világon? Maga az Üdvözít´óválaszol azzal, hogy röviden, de fölöttébb tartalmasan hozzáf´úzi:„Amint én szerettelek benneteket, úgy szeressétek ti is egymást!” Tehátnem önmagában a szeretet új, hanem a szeretetnek az a fajtája, melyetKrisztus és a kereszténység tanít és gyakorol. Ez lényegesen különbözikattól a természeti és természetes szeretett´ól, melyet a kereszténységen kívülismernek és gyakorolnak.184