„Szentség a hétköznapokban” c - Magyar Schönstatt Család

és elcsüggedjünk. Ellenkez´óleg: egészen er´ós fölfelé törekv´ó mozgásnakkell ezáltal a lélekben bekövetkeznie. Pál felteszi egyszer a kérdést, miértengedte meg Isten a világban a b´únt? És azt a merész választ adja: Azért,hogy annál inkább tudjon irgalmat gyakorolni velünk (vö. Róm 11,32).Hogy ezzel mit akar mondani, megmagyarázza egy másik alkalommal,ahol saját magára vonatkoztatja ezt a gondolatot: „Ezért a legszívesebbena gyöngeségeimmel dicsekszem, hogy Krisztus ereje költözzön belém”(2Kor 12,9).Az egyház húsvét éjszakáján szintén felhívja figyelmünket a mysteriuminiquitatisra, a b´ún titkára, amikor azt mondja nekünk: „Ó Ádám boldogb´úne, mely ilyen Megváltót adott nekünk!”Kísértések és b´únök el´óször is szegény b´únös voltunk tudatát növelikbennünk, és elmélyítik ezzel alázatunkat. Alázatot tudvalev´óen nem anynyiraelmélkedés útján, mint megaláztatás által tanulunk. És a nemes lelk´úember aligha érez valamit megalázóbbnak saját erkölcsi eltévelyedéseinélés kisiklásainál. Az igazi alázat viszont az Isten irgalma és Krisztus véreiránti bizalomra indít. Az pedig, hogy megéljük saját nyomorúságunkat,egyidej´úleg er´ósíti bennünk a türelmet embertársaink hibáival szemben.Saját gyengeségünkben megtanuljuk mások gyengeségét és nyomorúságátmegérteni, és helyesen értékelni. Így tud Isten mindent jóra fordítani. Igazavan Szent Ágostonnak, amikor Szent Pál szavait, miszerint „az Istentszeret´óknek minden a javukra válik”, kiegészíti: „A b´ún is!” Így mindenbenmegnyilatkozik Isten szeretete, mely a mi meleg viszontszeretetünketel´ó akarja csalogatni.Nem ritkán engedi meg Isten, hogy éppen azokban az erényekben legyünker´ós kísértésnek kitéve, melyekben egyszer majd a leginkább kikell, hogy t´únjünk, részben azért, hogy másokat jobban megértsünk, és tanácsottudjunk adni nekik, másrészt azért, hogy ´Ót különleges módon kövessükés megdics´óítsük. Ez nagy vigasz mindazok számára, akiknek pl.sok hitbéli nehézséget kell átélniük, vagy küzdeniük kell szívük tisztaságáért,a türelemért, a szelídségért és bizalomért.A hétköznapok szentje csendes elmélkedései és személyes megtapasztalásaialapján ismeri ezeket az összefüggéseket.Szent Ágoston írja egyszer édesanyjáról, Mónikáról: „Nesciebat, ideo flebat.— Nem tudta, ezért sírt.” Ágoston titokban elhagyta édesanyját, és Afrikából Rómábautazott. Ekkor Mónika sírt és jajgatott, mert félt, hogy a fia már nem fogmegtérni. Hisz nem tudta, hogy Isten a fiát Rómába, majd onnan Milánóba, SzentAmbrushoz akarta vezetni, hogy ott megtérjen a keresztény hitre. Ezért mondta159