„Szentség a hétköznapokban” c - Magyar Schönstatt Család

pecsétjét. Ilyen emberek azonban nem sokan vannak közöttünk, még abuzgó vallásosak között sem. Nem kevesen vannak, akik szívesen és sokatimádkoznak; ha azonban sürget a hivatásbeli kötelesség, hamar találnakkifogást: Ez vagy az nem nekem való, nem elégít ki!II. szakaszAZ ALKOTÁSHOZ VALÓ KÖT ´ÓDÉS NEMEIA hétköznapok szentje a nevezett dolgokban kérlelhetetlen. Teljesszívvel ragaszkodik Istenhez, de Isten kedvéért az alkotásához is. Alkotásalatt a munkát, a dolgok használatát és a szenvedést érti. Így az alkotáshozvaló köt´ódés számára a munkához, a dolgokhoz és a szenvedéshez való köt´ódés.1. fejezet: A munkához való köt´ódés1. A munka boldogságforrásAz emberi természethez szétválaszthatatlanul hozzátartozik a boldogságvágy.Befolyásol mindent, amit teszünk vagy nem teszünk. Pénzre, vagyonra,dics´óségre, tekintélyre és élvezetre törekszünk: mert boldogokakarunk lenni. Szeretjük Istent, és h´úek maradunk hozzá, ismét azért —tudatosan vagy öntudatlanul —, hogy boldogok legyünk. A boldogságnakszámtalan forrása van. Vannak, amelyek igaziak és tiszták, s vannak zavarosak,romlottak. A tiszta források között van a munka. Milyen gyakrantapasztaltuk ezt meg magunkon, és figyeltünk meg másokon! Mikor voltunka legboldogabbak? Olyan id´ószakokban, amikor nem vagy csak kevésmunkánk volt, és egészen magunknak, gondolatainknak és álmodozásainknakengedtük át magunkat? Környezetünk akkor sokat szenvedettmiattunk. Magunknak is és a többieknek is terhére voltunk, elégedetlenekés élvezhetetlenek voltunk, és másokban is elégedetlenséget élesztettünk.Így van ez a közösségek és a népek életében is. A nyugalom és a munkanélküliségid´ószakai mindig a forradalom melegágya volt. A lustaság — így97