„Szentség a hétköznapokban” c - Magyar Schönstatt Család

állásponttól, amelyre helyezkedtünk. A Nap ugye 1.300.000-szer akkora,mint a Föld. Mégis alig látjuk egy tányérnyi korongnál nagyobbnak, mígegy kis darab föld, ahol állunk, annyira magára vonzza egész tekintetünketés látásunkat, hogy rendkívül nagynak t´únik, és meg sem engedi, hogymást is meglássunk. Hasonlóképpen saját személyes, tehát legközelebbiérdekeink is, melyek egész figyelmünket és er´ónket annyira igénybe veszik,olyan nagynak t´únnek, hogy embertársaink más, sokkal fontosabb ésjelent´ósebb érdekszférái teljesen elkerülik a figyelmünket, vagy csak kicsinekés jelentéktelennek látszanak.Itt csak az hozhat változást, ha semleges álláspontra helyezkedünk,amely kiszélesíti a sz´úk, önzés által meghúzott látóhatárt, és ahonnan igazinagyságukban látjuk a dolgokat. Semlegesnek kell lennie az álláspontnak.Ezért nem találhatjuk meg se magunkban, se embertársainkban. Túl kelllépnünk mindkett´ón, és közvetlenül Isten talajára kell állnunk. T´óle kapjameg minden dolog a mértékét és a súlyát. Hisz ´Ó mindennek a mértéke,embertársaink elbírálására és értékelésére vonatkozóan is. Gyermekeivéfogadta, Krisztus tagjaivá és a Szentháromság templomaivá tette ´óket. Ígyaz isteni szeretet csodálatos új teremtményeiként állnak el´óttünk. És minélközelebb kerülünk értelmünkkel, akaratunkkal és szívünkkel a szeretet Istenéhez,annál inkább megváltozik minden a tekintetünk el´ótt. Hiszen világosságés szeretet az ´Ó életelemei. Mindkett´ó egyre inkább a mienk islesz, és egyúttal elirányítanak m´úvei megítélésénél és értékelésénél. Istenúgy szereti az embereket gyengeségük ellenére is, mint a szeme világát.Ezért drága áron, Egyszülöttének vérével váltotta meg ´óket. Isteni életévelfolyton táplálja ´óket, hogy majd fölvehesse ´óket örök élet- és szeretetközösségébe.´Ó a szeretet! Alexandriai Kelemen hívja fel rá a figyelmünket, hogyIsten azért élt mindenhatóságával és teremtette a világot, hogy kiáraszthassará jóságát és szeretetét. S hogy mi, a gyermekei, foglaljuk el a teremtésbena legjobb és legbiztosabb helyet. És „minden másnál jobban szeretiaz embert... legszebb alkotását... ahogy apa és anya bens´óséges örömmelnézik gyermeküket... úgy néz a mennyei Atya is jámbor gyermekeire. Szereti,támogatja, óvja és gyengéden Fiacskáimnak szólítja ´óket... Tudnunkkell, hogy övéi vagyunk, mindene közt a legszebbek. Ezért rá kell bízniamagát az embernek Istenre, szeretnie kell az Úristent, és ezt életfeladatánakkell tekintenie.” Isten szeret bennünket. „Nézd, a tenyeremre rajzoltalak”(Iz 49,16). „A föld tele van jóságoddal” (Zsolt 119,64). — Pogánykáromlás, ha valaki azt állítja, hogy Isten nem tör´ódik már az emberekkel,azok boldogságával és bajaival. Hiszen egyetlen hajszál se esik le a fe-221