„Szentség a hétköznapokban” c - Magyar Schönstatt Család

hoz tartozásra vonatkozó nagy igazságokból él. Ezért öröme telik abban,hogy szolgálja az Üdvözít´ót a felebarátjában. A legszívesebben szeretnéneki állandóan „megmosni a lábát” azáltal, hogy embertársainak a legalacsonyabbszolgálatokat teszi. Megvallhatja Eberschweiler atyával:„Ahhoz, hogy barátságos, szeretetteljes legyek, s´ót, hogy valakit szívb´ól és´ószintén szeressek, nincs szükségem hosszabb ismeretségre, érintkezésre vele. Miértnem? Mert kegyelmeddel, ó Istenem, mindjárt az els´ó találkozásnál észlelem éslátom azt, amiért szeretetre méltó: Téged, ó Istenem, és ´ót magát, aki a Tied...Ezek az indítékok megmaradnak, és ezért megmarad a szeretet is, akkor is, ha aközelebbi ismeretség felszínre hozza a hibákat.”Az irgalmasság testi vagy lelki cselekedeteit végezheti s közben becsaphatják:mégis örömmel szolgálja az Üdvözít´ót a szegényekben és a rászorultakban.Különös szeretettel fordul azokhoz a szegényekhez, akiknem önként vállalt szegénységben élnek. Bánatosan észleli, hogy sok helyüttnagy áldozatokat hoznak pusztán természetes indítékoknál fogva,hogy mindenütt kiirtsák a szegénységet. Ez elmélyíti benne a meggy´óz´ódést,hogy az egyház és a keresztény társadalom sorsa nagy mértékben attólfügg, hogy ápoljuk-e a szegénység keresztény eszményét.Tudja ugyan, hogy mindig érvényes lesz az Üdvözít´ó megállapítása:„Szegények mindig lesznek köztetek”, de amit a többiek ezen a téren csinálnak,megszégyeníti. Mert a nem önként vállalt szegénységben nagy veszélytlát az érintettek üdvösségére nézve, harcol ellene, munkát és keresetetszerez, ahol csak tud. Egyidej´úleg pedig, ha szerzetes, azon van, hogynagy áldozatok árán és számára teljes gazdasági bizonytalanságot jelent´ókörülmények között is h´ú maradjon a szegénység eszményéhez, melyre fogadalmattett. Ezzel igyekszik azoknak a szemrehányását lefegyverezni,akik a szerzetesek szegénységét „a gazdagság különösen rafinált formájának”nevezik, „vagyis a dologi javaktól való mentesség, de védettség isminden ínségt´ól és minden kényelmetlenségt´ól”. Önkéntes szegénységévelsegít úgy a vagyonosoknak mint a nem önként vállalt szegénységben él´óknek,hogy megértsék, milyen csekély értéke van az anyagi javaknak.Gondoskodik azonban minden körülmények között, akár mint világbanél´ó keresztény, pap vagy szerzetes, hogy a szegényeket megint úgy értékeljék,és úgy bánjanak velük, mint az egyház legnagyobb kincseivel ésértékeivel. Hisz bennük Krisztust szereti és szolgálja. És vajon többek közöttnem éppen azért vannak és kell, hogy legyenek mindig szegényekköztünk, hogy bebizonyíthassuk, igazán szeretjük Krisztust! A régi Egyházbana szegények az Úr asztaláról, az oltárról éltek. Az adományokat a215