„Szentség a hétköznapokban” c - Magyar Schönstatt Család

fejezi” (Fil 1,6). Egyszóval sohasem vagyunk egyedül, kegyelme mindigvelünk van, csak utána kell nyúlnunk.Egy hajón, miután már hosszú utat megtett, elfogyott a víz. Nem akartak a sóstengervízb´ól inni, nehogy még fokozzák a szomjukat. A kormányos nem látott partotsehol a messzeségben, látott viszont egy másik vitorlást, mely szembejött velük.Átkiabáltak a másik hajó legénységének, hogy jöjjenek közelebb és segítsék ki´óket a víztartalékukból, de azt a választ kapták: „Hát merítsetek csak!” S amikormerítettek, akkor vették csak észre, hogy már rég édesvízen, egy folyó széles torkolat-tölcsérébenhajóznak.Így van ez néha velünk is. Úszunk az isteni Munkatársunk által felajánlottkegyelmek tengerében, mégis sokszor közel vagyunk ahhoz, hogyszomjan vesszünk, mert nem merítünk. Nem vagyok képes mindenre „abban,aki er´ót ad”? (Fil 4,13)A hétköznapok szentjének meggy´óz´ódése, hogy az ´ó nagy, isteni Munkatársaviszi végbe a lényeges dolgokat, hogy csak gyenge eszköz az ´Ó kezében, de arrólis meg van gy´óz´ódve, hogy a nagy Mester is, aki irányítja az eszközt, akarja, hogya m´ú tökéletesen elkészüljön. Pater habebit curam! — Az Atya gondoskodni fog!A hétköznapok szentje alázatosan hálás, és ezért mindig teherbíró és nyugodt, merttudja, hogy az objektív létrend szerint Isten a munkatársa, aki a munka f´ó részétvégzi. Az alázat a saját szegényességünk elismerése, de egyúttal az isteni er´óvelvaló egyesülés is. Nem lenne vajon értelmetlen, ha az ecset, melyet a fest´óm´úvészhasznált, a kép elkészülte után azzal akarna kérkedni, hogy milyen szép képet festett?Pedig milyen gyakran hasonlítunk mi emberek ilyen beképzelt ecsetekhez!Isten a megszentel´ónkMunkatársunk egyúttal a megszentel´ónk is. Azáltal, hogy Isten bennünklakik, lelkünk a Szentlélek, s´ót a teljes Szentháromság temploma lett,fel van szentelve. Ezáltal egy bizonyos megszentelésben részesül a testünkis. „Isten temploma ugyanis szent, s ti vagytok az.” (1Kor 3,17) Milyennemesnek kellene, hogy érezzük magunkat mindnyájan annak tudatában:mozgó Szentháromság-templomok vagyunk!Amikor Pyrrhus király egykor követet küldött Rómába, aki, miután visszatért,arról számolt be, hogy úgy t´únt neki, mintha Rómában minden polgár egy-egy királylenne. Ezt kellene, hogy mondhassák rólunk keresztényekr´ól is, de nem csakarról, ahogy a város piacán vagy társaságban viselkedünk, hanem ugyanannak anemességnek kellene megmutatkoznia rajtunk akkor is, amikor négy fal közöttegyedül vagyunk. Noblesse oblige — a nemesség kötelez! Camus püspök meséliSzalézi Szent Ferencr´ól, hogy soha nem látta ´ót hozzá nem méltó módon fellépni,33