„Szentség a hétköznapokban” c - Magyar Schönstatt Család

értékelni, úgy t´únik neki most már, mintha a halál árnyékában tett-vettvolna. Csak most kezd´ódik számára az igazi élet, hogy felebaráti szereteteaz Isten iránti szeretet egyik kifejez´ódése lett, és meger´ósíti, amit PáliSzent Vince mondott egyszer: „A felebaráti szeretet nélküli kereszténynem igazi, hanem csak festett keresztény.”Ügyel persze az emberben megnyilvánuló egyedi saját értékekre. Mivelazonban tudja, hogy a teremtmény végeredményben nem önmagában,hanem Istenben létezik, s hogy minden egyes teremtmény eredeti módonjeleníti meg Isten egy külön tökéletességét, ezért az egyeseket személyesen,eredeti módon és szívélyesen szereti, hasonlóan ahhoz, ahogy az üdvözülteka mennyországban szívélyesen szeretik egymást, de mégis mindnyájanIstenben és Istenért szeretnek.2. Az Üdvözít´ó a szeretetet az els´ó és legfontosabb parancsnak nevezi.Ezért a legnagyobb gonddal kell ápolnunk. Azért, hogy ezt a munkát megkönnyítsenekünk, Isten a természetnek bukott állapotában is meghagyta aszeretetösztönt, a legalapvet´óbb ´ósösztönök egyikét. Ezt akarja SzentÁgoston mondani, amikor kinyilvánítja: „Szeretet a lélek nehézségi ereje”,és Szalézi Szent Ferenc is, amikor hangsúlyozza: „Ahogy a test a lélekért,úgy a lélek a szeretetért van... Isten, aki az embert saját képére és hasonlatosságárateremtette, azt akarja, hogy úgy, ahogy ´Óbenne, az emberbenis minden a szeretet által és a szeretetért történjen... Az emberek Isteniránti szeretete Istennek az emberek iránti örök szeretetét´ól kapja eredetét,fejl´ódését és kiteljesülését.”Mivel a szeretetre való képességünket leginkább a szeretet jelei hozzákmozgásba, ezért Isten az ´Ó jóságában számos testi és lelki jótéteménnyelhalmozott el bennünket. Elvárja t´ólünk, hogy adományait felismerjük éselismerjük, és higgyük, hogy úgy szeret bennünket, mint a szeme fényét.A hétköznapok szentje finom alkalmazkodó készséggel fogadja el Istenkívánságait és szándékait. Fáradozásában és törekvésében a szeretetre helyezia f´óhangsúlyt. Vallási ismereteit és tanulmányait is tudatosan arrahasználja, hogy növekedjen a szeretetben. Nem úgy tesz, mint sok keresztény,akik ugyan sok vallásos könyvet olvasnak, gondolkoznak és vitatkoznakis valamelyest vallási kérdésekr´ól, de ett´ól még alig hagyják magukatszeretetre ösztönözni. Egy olyan m´úvészhez hasonlíthatók, aki magacsinálja szerszámait, melyekkel m´úvét készíteni akarja, de aki egy életenát a szerszámaival bajlódik, és sohase jut el igazán a m´úvészi alkotásig.Vagy hasonlóan cselekednek, mint a sivatagi vándor, aki már majdnemszomjan hal. Nagy bajában végre egy oázisra bukkan. Ahelyett azonban,223