„Szentség a hétköznapokban” c - Magyar Schönstatt Család

el´óle áradó visszafogott er´ó, egész lényének harmóniája, az érintkezésbenmegnyilvánuló jósága és szolgálatkészsége által egész környezetének a lelkévélesz.Isten iránti szeretetének csendes és mély tüze mindenütt arra indítja,hogy csendes h´ósiességgel és áldozatkészséggel szeresse felebarátait. Lehet,hogy sok nyomorúságot, korlátozottságot és gyengeséget cipel magával,egy képesség és er´ó azonban nagyon fejlett benne: fáradhatatlan, melegszeretete, mely nem hagyja nyugodni, míg az ´ót körülvev´ó világot kisparadicsommá nem változtatta. Számtalan ember számára elviselhet´óbbéteszi az átered´ó b´ún átka és személyes b´úneinek az utóhatásai által terheltéletét. Békít´ó, jóságos lényével oldja a feszültséget igazságtalanság ésigazságosság között, és bizonyos könnyedséggel vezeti vissza a b´únösöketa Jó Pásztorhoz. Amit az angol oratóriánus szerzetes Faber a jóindulatrólmond, a legteljesebb mértékben áll a szeretetre is: „A jóindulat több b´únösttérített meg, mint a lelki buzgalom, beszédkészség és tudomány. S eza három tulajdonság soha senkit se térített meg, ha nem volt velük a jóindulatis. Röviden, a jóindulat kölcsönösen istenekké tesz bennünket. Demialatt ily magasra emel, szelíden féken is tart bennünket, mert a jóindulatúszívnek állandóan az az érzése, hogy maga is rá van utalva a jóindulatra,s ez megtartja az alázatban. Nincs olyan szív, melynek annyira feltétlenülszüksége van a jóindulatra, mint az, amelyik maga is túlárad ajóindulattól.”Az igazi szeretet olyan, mint a meleg nap. Minden, az emberben nyugvócsírát feléleszt, el´ócsalogat, hogy kibontakozzék. Sokan lettek lelkilegés erkölcsileg nyomorékok, mert hiába vártak a szeretet h´ón vágyott napsütésére.Másokban megvan ugyan a h´ósiességre való hajlam, saskéntemelkedhetnének törekvésükben a nap felé: de lent maradnak az élet alsórégióiban, mert túl kevés szeretetet kaptak.A hétköznapok szentje sok szeretetet kap Istent´ól és b´óségesen ad adrága ajándékokból embertársainak. Ha élete folyamán hiányt szenvedettaz Istenben megmerítkezett emberi szeretetben, akkor annál gazdagabbanosztja szeretet-adományait. Útját leginkább jóságos, felemel´ó megértésejellemzi. Észre lehet venni rajta, hogy hisz az emberben rejl´ó jóban és azember küldetésében. Ezért nem fukarkodik a biztatással és a dicsérettel.Tiszteletteljes és tartózkodó dicsér´ó és éleszt´ó biztatás nélkül nagyon soknemes képesség csökevényesedik el az emberben. Sajnos kevesen tudják,hogy mennyire ismerte az emberi szívet az, aki a következ´óket írta: „Aszeretet legkisebb kötelessége az együttérzés. A legnagyobb pedig, hogydicséretet osztogasson. Mert sokan vannak, akik akármilyen mélyre is225