„Szentség a hétköznapokban” c - Magyar Schönstatt Család

emberek között az isteni Üdvözít´ó ígéretének megfelel´óen: ’Ahol ugyanis kettenvagy hárman összegy´úlnek a nevemben, ott vagyok közöttük’ (Mt 18,20).”2. Az Üdvözít´ó maga a nagy Imádkozó volt. Imádkozott élete kezdeténés a végén. Egész munkája és fáradozása imádság volt. Mégis, a Szentírástanúsága szerint, gyakran vissza is vonult munka után egy magányos helyre,hogy kizárólag az imának szentelje magát.Az Istenanya szintén nagy imádkozó volt. Nem is lehet ez másként,hisz ´ó az Üdvözít´ó tökéletes mása. Ifjúságát imádságban és munkában töltöttea templomban. Esdekl´ó könyörgésével lehívta a Megváltót a mennyb´ól.A keresztény m´úvészet szívesen ábrázolja ´ót nekünk ima közben,amint éppen belépett hozzá az angyal. A Szentlélek pünkösdi eljövetelekorJézus anyja volt a fiatal egyház imádkozó középpontja. S mi pedig, katolikusok,szívesen képzeljük el Máriát térden állva, összetett kézzel: mint aközbenjáró mindenhatóságot.A hétköznapok szentje, aki mindenben az Üdvözít´ó és az Istenanyanyomdokait követi, ezért szintén kedveli az imát. Számára az ima az Isteniránti szeretetének megszokott kifejezése és a legfontosabb eszköz arra,hogy munkáját gyümölcsöz´óvé tegye Isten országa számára. Hisz egészena Szentírás szelleméb´ól él, mely újra meg újra imádkozásra buzdít: „Virrasszatokés imádkozzatok hát szüntelenül” (Lk 21,36); „Legyetek kitartóakés éberek az imában” (Kol 4,2); „Imádkozzatok szüntelenül” (1Tesz5,17).3. Ezért nem is esik sok keresztény végzetes tévedésébe, akik azt hiszik,az apostolkodás pótolja az Isten iránti összpontosított odaadást. Van,aki elveszett id´ónek tekinti az imádkozást, éjjel-nappal fáradozik, állandóancsak ad, de elfelejt odamenni az imádság forrásaihoz, hogy ´ó maga ismerítsen. Aztán egyszer csak egy nagy ürességet fedez fel magában. Figyeljükcsak meg egyszer az óra ingáját. Éjjel-nappal mozog, de nemszüntelenül, még ha úgy is t´únik. Miel´ótt elindul, hogy újra kilengjen, tartegy kis szünetet, bár alig egy másodperc töredékéig. Minél nagyobb az inga,annál kivehet´óbb az „alkotó szünet”. Így a mi lelkünknek is szükségevan a nap folyamán az imádság „alkotó szüneteire”. Semmi, a felhalmozódotthivatásbeli munkánk sem szabad, hogy visszatartson az imádkozástól.Egy nagy katolikus államférfi mondja, hogy Isten a népek közötti rendet, nyugalmatés békét a munka és az imádság közötti helyes viszonytól tette függ´óvé.Annak oka, hogy a világ ma úgy néz ki, mintha a sarkaiból fordult volna ki, els´ósorbanaz, hogy hiányzik a mai emberekb´ól az imádság lelkülete. Ez lehetett a felfogásaXimenes bíborosnak is. T´óle származik a mondás: „Amikor Ximenes imád-69