„Szentség a hétköznapokban” c - Magyar Schönstatt Család

3. De a természetfölötti életet végül is azért kapjuk ajándékba, hogymaga a nagy Szentháromság Isten egyesülhessen velünk. Ez a titok megkoronázásaés tökéletes bizonyítéka annak, hogy Isten köt´ódik az emberhez,hogy szeret minket. A teremtett, Istenhez hasonló lét, a megszentel´ókegyelem, melyet a keresztségben kapunk, Istenhez hasonlóvá tesz bennünket,de egyesít is Istennel; mert ahol a megszentel´ó kegyelem van, otta Szentháromság lakik. A megszentel´ó kegyelem mintegy a híd, melyet aJóisten arra használ, hogy bevonuljon hozzánk, az eszköz, melyet arrahasznál, hogy titokzatos módon köt´ódjön a lélekhez.Az isteni élet és a bennünk lakó Isten közötti viszony magyarázatára — mondjaegy hittudós — „van Szent Bonaventurának egy banálisnak t´ún´ó hasonlata: Valakiegy lovat tart kantárszáron. Tulajdonképpen csak a kantárszárat fogja, de akantárszáron keresztül egyúttal a lovat is tartja. Hasonló a helyzet az igaz emberlelkével. Közvetlenül a teremtett megszentel´ó kegyelmet tartja és bírja. De ahogy akantár szára oda van kötve a lóhoz, úgy a megszentel´ó kegyelem is Istenhez. Amegszentel´ó kegyelem birtokában lév´ó lélek mintegy birtokában van Istennek is.Ezt a hasonlatot nem szabad persze minden irányban er´óltetnünk. Arra, ha nem isegészen, nagyon jó, hogy szemléltesse a lélek kapcsolatát az örök, nem teremtettkegyelemmel a teremtett kegyelem közvetítésével. A ’tartás’, a ’birtoklás’ értelmezésemegfelel´ó; kevésbé a ’bentlakás’-é, Isten különleges jelenlétéé a kegyelem állapotábanleledz´ó lélekben. A megszentel´ó kegyelem eszerint nem abszolút, nemönmagában zárt egységet alkotó valami, hanem viszonylagos. Az Istenhez, azörök, nem teremtett kegyelemhez f´úz´ó viszonyt jelenti.”Milyen szorosnak gondoljuk ezt a kapcsolatot? Kíséreljük meg ezt a kérdéstnéhány példán keresztül tisztázni. Az Istenember emberi természete az örök Igeisteni személyével van személyes egységben. Ennyire bens´ónek nem foghatjuk fellelkünk kapcsolatát a Szentháromság Istennel, hisz akkor istenek lennénk. Nem isannyira mélyreható, mint amilyen a test és a lélek egysége. A hittudósok ezt a kapcsolatotlényeginek, állaginak nevezik, test és lélek együtt egy lényt, egy személytalkotnak. Mi viszont mindig, akkor is, ha a kegyelem uralkodik bennünk, Istent´óllényegileg különböz´ó személyiségek maradunk. — Egy másik példa. A Taunushegységbensétáltam egyszer és megláttam egy fát, amely majdnem egészen öszszen´óttegy facölöppel, melyet sok évvel ezel´ótt támasznak vertek be mellé, ésdróttal hozzákötöztek. A fa törzse majdnem körülölelte a cölöpöt. Ilyen egységbenvagyunk Istennel? Nem, sokkal mélyebben; hisz a cölöp az egy élettelen fadarab,bármilyen szorosan is van a fához kötve. Ez egy mechanikus kapcsolat. Az él´ó faélete nem ment át a halott facölöpbe. — Most pedig gondoljunk el két embert,akik szívb´ól szeretik egymást. Lélekben mindig együtt vannak, még ha testileg országokés tengerek is választják el ´óket egymástól. Így van bennünk a SzentháromságIsten? Egész biztosan; mert hisz a legszorosabb szeretetkapcsolat köti ´ót hozzánk.Vajon kifejezi-e ez a kép a teljes tényállást? Elismert hittudósok azt mondják39