„Szentség a hétköznapokban” c - Magyar Schönstatt Család

az egyes embernek. Arisztotelész példájára az ókori filozófusok fáradhatatlanultársas lénynek, animal sociale-nak ábrázolták az embert. Ha mavesszük a szánkra ezt a kifejezést, azt akarjuk mondani, hogy az emberbentermészeténél fogva megvan a hajlam, hogy keresse embertársai társaságát.Az ókoriak úgy gondolták, hogy az ember természetében lev´ó kényszerít´óer´ór´ól és törekvésr´ól van szó, ami létrehozza az államot, és azegyedet a tömeg alá rendeli.2. A kereszténység szétfeszíti mindenféle primitív szeretet sz´úk keretét.Felülemel a sz´úklátókör´úségen azáltal, hogy különbségtétel nélkül mindenemberre odairányítja a hit fényét, és Istennel rokon nagyságukban és méltóságukbanmutatja ´óket. Kicsinyesség és sz´úkkebl´úség elolvad mint jég ameleg napsugártól, ha az Isten, aki mindent szeret és semmit sem gy´úlölabból, amit csinált, birtokba vette a keresztény ember lelkét.Mindez az egyes keresztény személyiség pajzsra emelését és egy újkeresztény közösségi eszmény kikiáltását jelenti, mely a legszentebbSzentháromság ´ósképe alapján a következ´ó képletre hozható: A lehet´ó legtökéletesebbszemélyiségekb´ól álló lehet´ó legtökéletesebb közösség, smindkett´ót kiváltképpen a szeretet elemi alapvet´ó ereje hordozza. Az, hogya m´úvelt világ ezen a téren mit köszönhet a kereszténységnek, ma már elmosódotta köztudatban. Mindenekel´ótt azt tanítja, hogy az ember közvetlenkapcsolatban van Istennel, és hogy természetes és természetfölötti létébenIsten képmása, és ezáltal sérthetetlen személyes méltóságot és bels´ófüggetlenséget biztosít számára, anélkül, hogy kiszakítaná természetadtavagy szabadon választott, Istennek tetsz´ó közösségeib´ól. Ágoston arra figyelmeztet,hogy a keresztény számára az egyik legsúlyosabb sorscsapás ahazájából való szám´úzetés. Az ember a kereszténység tanítása szerint els´ósorbanIstené, majd — Istennek alárendelten — részben önmagáé, részbena közösségé. Ezért int Pál: „Nagy váltságdíjat fizetett értetek, ne legyetekazért emberek rabszolgáivá” (1Kor 7,23). „Szolgák, engedelmeskedjetekmindenben földi uratoknak, ne látszatra szolgáljátok ´óket, mint akik emberektetszését keresik, hanem egyenes lélekkel, az Úr félelmében” (Kol3,22). Mint szabad, Krisztushoz tartozó személyiségek mindnyájan egyenl´óek.Minden egyéb különbség ehhez képest alárendelt jelent´óség´ú. „Hiszenaz Isten fiai vagytok a Jézus Krisztusba vetett hitben. Mert mindannyian,akik megkeresztelkedtetek Krisztusban, Krisztust öltöttétekmagatokra. Nincs többé zsidó vagy görög, rabszolga vagy szabad, férfivagy n´ó, mert mindannyian eggyé lettetek Krisztus Jézusban” (Gal 3,26-28).190