„Szentség a hétköznapokban” c - Magyar Schönstatt Család

Mit ér, ha megbízható gazdasági alapelvekre tanítjuk ´óket, de zabolátlan éspiszkos mohóságukban annyira hagyják magukon uralkodni az önzést, hogy ’halljákugyan az Isten parancsait, de mindenben az ellenkez´ójét teszik’ (Vö. Bír 2,17).A legmélyebb oka annak, hogy a társadalomban és a gazdaságban elpártoltakKrisztus törvényét´ól, és hogy ebb´ól fakadóan oly nagy munkástömegek szakadtakel a katolikus hitt´ól, az, hogy az emberek szívében az átered´ó b´ún szomorú következményekénta rendetlen kívánságok uralkodnak. Az átered´ó b´ún oly zavart okozottaz emberi képességek közötti eredeti csodálatos összhangban, hogy az embernagyon könnyen vereséget szenved rendetlen ösztöneivel szemben, és óriási vonzer´ótérez, hogy el´ónyben részesítse ennek a világnak a veszend´ó javait a mennyeiekkelés tartósakkal szemben. Innen ered a földi javakban való dúskálás utánicsillapíthatatlan mohóság, amely az embereket minden id´ókben az isteni törvénymegszegésére, és embertársaik jogainak megsértésére csábította, s a mai gazdaságiviszonyok közepette pedig az emberi gyengeségnek különösen sok alkalmat jelentaz elbukásra.A gazdasági helyzet és az egész gazdasági szerkezet túlzott labilitása a gazdaságszerepl´óit´ól tartósan a legnagyobb er´ókifejtést igényli. Ezáltal sokak lelkiismereteannyira eltompult, hogy minden eszközt megragadnak, csakhogy pénzt keressenek,és abban aztán végképp nem riadnak vissza semmilyen eszközt´ól, hogy azt,amit oly nagy er´ófeszítések árán megszereztek, védjék a gazdasági élet különböz´óhatásaival szemben. Az, hogy a szabályozatlan piac keretei között könny´ú lehet´óségadódhat bárki számára, hogy nyereségre tegyen szert, sokakat vonz a kereskedelembe,az áruforgalomba, akiknek egyetlen céljuk, hogy lehet´óleg fáradság nélkülés kényelmesen jussanak nyereséghez, és e célból tárgyi megalapozottságnélkül, csak a zsákmány miatt, vad spekulációikkal az árakat felhajtják, majd zuhannihagyják, ami által keresztezik a gazdaság felel´ós szakembereinek mindenszámítását. A jogi formák, melyeket a törvény a gazdasági társaságok számáramegszabott, a felel´ósség megosztásával és korlátozásával nagyon rosszindulatúvisszaélésekre nyújtottak alkalmat. Megmutatkozik, hogy az ilyen módon nagyonenyhített számadási kötelezettséget nem veszik komolyan. A legcsúnyább igazságtalanságokés csalások játszódnak le a névtelenség félhomályában egy-egy semlegescégtábla mögé rejtetten. Gazdasági társaságok irányítói h´útlenségükben a sikkasztásigis elmennek azokkal szemben, akiknek a megtakarításait kezelik. Végülmeg kell még nevezni a lelkiismeretlen, de jól számító spekulációt a közönségalantas ösztöneivel, melyeket felkorbácsolnak, hogy hasznot húzzanak a kielégítésükb´ól.Ha az államhatalom a gazdasági erkölcs kérdését szigorúan és eltökélten kezeltevolna, távol lehetett volna tartani vagy meg lehetett volna el´ózni ezeket a súlyosvisszásságokat; ez azonban sajnálatos módon nagyon sokszor hiányzott. Mivelaz új gazdaság kezdetei éppen arra az id´ószakra estek, amikor a racionalizmusuralkodott a fejekben, és mélyen beivódott azokba, hamarosan létrejött egy olyangazdaságtudomány, mely nem tartotta szükségesnek, hogy az erkölcsi normákat fi-132