„Szentség a hétköznapokban” c - Magyar Schönstatt Család

parancsolnak neki vagy kívánnak t´óle, az se elég neki, hogy akaratával lélekbenis igent mond a megbízatásra, az engedelmesség legmagasabb fokáértküzd, az értelem engedelmességéért, az egészséges vak engedelmességért.Ezért eleve abból indul ki, hogy amivel elöljárói megbízzák, azhelyes. Ha pedig felismeri, hogy az nem elég célszer´ú, tiszteletteljes nyíltsággalfigyelmeztet erre. Ha ez nem használ, háttérbe helyezi természetesértelmének belátását — vakon engedelmeskedik —, közben annál inkábbhagyja, hogy a hit er´ós fénye ragyogjon a lelkébe, s ez világosan megmutatjaneki, hogy Isten mindent, az elöljárók ügyetlenségeit is, gondvisel´óterveinek megfelel´óen jóra tud fordítani, ha az emberek arra törekszenek,hogy szeressék ´ót. S elkeseredés és a kölcsönös viszony megromlása nélkülmegy tovább az útján. Ez azonban nem akadályozza meg abban, hogyha kés´óbb ´ó maga dönthet ugyanazon ügyben, a kérdést úgy oldja meg,úgy kezelje, ahogy ´ó azt Isten el´ótt jónak látja. Így kapcsol össze nyíltságot,kezdeményezést és tiszteletteljes engedelmességet egymással.Mivel elismeri és tiszteli Istent és az istenit az emberben, kiváltképpenelöljáróiban, az érintkezésben egész lényét er´ós tisztelet hatja át. „Otthonarra neveltek — nyilatkozta egy tanítón´ó egyszer —, hogy minden pappalúgy bánjak, mint egy szentségtartóval vagy felszentelt templommal.” Ahétköznapok szentje minden emberrel szemben így viselkedik. Err´ól a magatartásrólmondja Goethe: „Van valami, ami egy gyerekkel se születikvele, s mégis ett´ól az egyt´ól függ egészen, hogy valaki a szó teljes értelmébenemberré legyen: a tisztelet.” Mivel a hétköznapok szentjének egészszemélyét áthatja a szent tisztelet, ezért olyan tökéletes a tevékenységébenés cselekedeteiben. De segít a környezetének is a sarkaiból kifordult világotújra rendbe hozni. Shakespeare szerint a tiszteleten múlik a világ sorsa.Nyilván azért forrong ma ennyire a világ, mert hiányzik a tisztelet, el´ószöris az Isten iránti tisztelet, és emiatt aztán az ember iránti tisztelet is.A tiszteletteljes magatartás mindenhol jellemz´ó a hétköznapok szentjére,a vele egyenrangúakkal való érintkezésben is, akárkinek is hívják ´óketés akárhogyan is néznek ki. Mindnyájukat egyszer´ú, szinte magától értet´ód´ókeresztény tapintattal kezeli. Életérzésébe olyan mélyen behatolt a természetfölöttigondolkodás, hogy nemcsak jól ismeri a felebarát iránti természetfölöttiszeretet okait., hanem finom bels´ó és jó gyakorlati érzékevan ahhoz is, amit a szeretet az adott pillanatban követel. Keresztény tapintatnem más, mint a pillanatnyi viszonyokhoz való finom alkalmazkodóképesség. Állandóan abból a természetfölötti tudatból él, hogy ´ó Krisztustestének tagja, és sohasem szakítja el a „szálat”, ami összeköti a másikember méltóságával, nemességével és kívánságaival, akivel tagja Isten193