„Szentség a hétköznapokban” c - Magyar Schönstatt Család

„Gy´úlölni kell a szeretetet, kivéve, ha a szeretet Istenben és Istenért van; mert1. Nagy annak a veszélye, hogy az emberi barátság, akármilyen tisztességes ésmegengedett is lehet eredetileg, rossz irányt vesz; különösen különnem´ú személyeknélkell ett´ól tartani. 2. Ha azt akarjuk, hogy másképp szeressenek, mint Istenben,az egyfajta lopás, mert igazából elraboljuk Istent´ól azok szívének egy részét,akikt´ól azt kívánjuk, hogy szeressenek bennünket, akiknek pedig úgy sincs elégszívük ahhoz, hogy Istent méltóan szeressék, mert ´Ó végtelenül nagyobb, mint ami szívünk. 3. Megsebezzük Isten féltékenységét, aki nem akar riválist és társakata szívünkben. Szeretete vagy mindent vagy semmit se akar, vagy Király akar lenni,vagy semmi. 4 Durva hiúság, ha azt hisszük, hogy érdemeinkkel igényt tarthatunkmásnak a szeretetére.’Ó milyen szerencsések azok — mondja a Boldog —, akiknek nincs semmijük,ami szeretetreméltó! Mert ´ók biztosak lehetnek, hogy az irántuk való szeretet a kiválófajtából való, mert teljesen Istenben gyökerezik.’Ha valakit Isten mellett még szeretünk anélkül, hogy ezt a szeretetet Istenrevonatkoztatnánk, az azt jelenti akkor is, ha nincs Isten törvénye ellen, hogy ennyivelcsökkentjük a szeretetet, mellyel Istennek tartozunk, aki azt akarja, hogy teljesszívünkkel szeressük.Ó, Isten! Végy el bennünket a világtól, vagy vedd el a világot t´ólünk! Szakítsdel szívünket a világtól, vagy szakítsd el a világot a szívünkt´ól! Minden, ami nemIsten, az semmi vagy nagyon kevés. Mi másra vágyakozhatnánk a Földön és azégen, mint rád, ó Istenem?” (Zsolt 72,15)A hétköznapok szentje egyúttal változhatatlan törvénynek tekinti: Mindenszellemi együttlét azokkal a személyekkel, akikhez természetes szívbélivonzalom hajt bennünket, az Ahhoz való mélyebb köt´ódésbe cseng ki,akinek gyenge visszfénye a szeretett személy, s aki minden tökéletességetmint egy tengerben egyesít magában, és minden teremtett szeretetreméltóságcsak egy apró csepp ebb´ól a tengerb´ól.A küls´ó érintkezést a tapintat, a bels´ó elfogulatlanság és a küls´ó, azillet´ó személyek állapotának megfelel´ó érintetlenség elvei szabályozzák.Elkerüljük az id´ót és er´ót rabló vagy az elpuhulást el´ósegít´ó beszélgetéseket.Az igazi szeretet hiányaként értékelünk mindent, ami akadályoz a tanulásbanés a munkában vagy abban, hogy csendben és er´óteljesen építsükIstenhez f´úz´ó kapcsolatunkat.Végül is a hétköznapok szentje az egyes konkrét esetekben nem tartjamagát méltónak arra, hogy szeressék, és kész róla lemondani, ha Isten aztkívánja. Ez akkor is áll, ha Isten minden fogható emberi szeretetet megvont´óle, hogy megtisztítsa, és kizárólagosan az Övé legyen.Azért, hogy felkészüljön ezekre a megpróbáltatásokra, er´óteljesen küzdazért, hogy elszakadjon a teremtmények iránti minden b´únös szeretett´ól.202