„Szentség a hétköznapokban” c - Magyar Schönstatt Család

emberi tetteiddel és titkaiddal egyesítve, a Te dics´ó Anyád, a Te kedves szentjeidérdemeivel egyesítve, így kérlek, hogy hallgass meg ügyeimben. Ámen.” 52. fejezet: Az Üdvözít´ó köt´ódése az emberhezA Szentháromság Isten köt´ódik az emberhez. Szeret minket, teremtményeités gyermekeit, és bizonyítja nekünk a szeretetét természetes és f´ólegpedig természetfölötti módon, úgy, hogy bennünk lakik és részesedni engedisteni természetében.Még tovább is megy szeretetében. János, a szeretett tanítvány mondjanekünk: „Az Isten szeretete abban nyilvánul meg bennünk, hogy az Istenelküldte a világba egyszülött Fiát, hogy általa éljünk. A szeretetnek nemaz a lényege, hogy mi szeretjük Istent, hanem hogy ´ó szeret minket és elküldtea Fiát b´úneinkért engesztelésül. Szeretteim, ha az Isten így szeretettminket, nekünk is szeretnünk kell egymást” (1Jn 4,9-11). A második isteniszemély felvette a mi természetünket. Emberré lett. Mióta az Istenanya kimondtaaz igen-jét és a megtestesülés nagy titka valósággá vált, az Istenemberaz ´ó életében, szenvedésében, halálában és m´úködésében Isten irántunkvaló szeretetének legszemléletesebb bizonyítéka.Ennél a szeretetnél gyújtja meg a hétköznapok szentje nap mint nap aviszontszeretetét. Nem fárad bele, hogy szemlélje és viszonozza a szeretetnagy tetteit, melyekkel az Üdvözít´ó életében és halála után b´óségesen elárasztotta.1. Az Üdvözít´ó szeretete földi életében„Amint én szerettelek titeket — mondta egyszer övéinek az Üdvözít´ó—, úgy szeressétek ti is egymást” (Jn 13,34). Aki részleteiben szeretnétudni, miként szeretett az Üdvözít´ó, annak csak a Szentírást, Istennek agyermekeihez írott levelét kell felütnie. Hamarosan örömmel hajol majdmeg azel´ótt az el´ózékeny, együttérz´ó és h´ósi szeretet el´ótt, mely az Üdvözít´ószavaiban és tetteiben kifejezésre jut.1. Szeretete el´ózékeny. Ezért tud oly jóságosan hívni: „Gyertek hozzámmindnyájan, akik elfáradtatok, s akik terhet hordoztok, én megkönnyítlektiteket” (Mt 11,28). Jó pásztornak nevezi magát, aki az eltévedt bárány5 Triller, Seelenleuchte, 1922, 161.o.41