„Szentség a hétköznapokban” c - Magyar Schönstatt Család

üket ezekbe, hogy mindenki lássa, hogy mindez t´ólük van. Ezzel már megkaptákjutalmukat (Mt 6,2). Bocsánatot kérnek ugyan, és azt állítják, hogy ez csak azértvan, hogy imádkozzanak értük. De egy tiszta alamizsna, Isten kebelében elrejtve,többet használna nekik, mintha egy nagy templomot építenének az egész világ tudtával,s mindenki imádkozna értük. Mert Isten minden bizonnyal megadhatja nekikmindazt, amit az összes ember kérni tud, ha Rá bíznák jócselekedeteiket, és bennebíznának. Maga a tiszta, Istenre hagyatkozó szándékkal adott alamizsna hathatósabbkönyörgés, mint minden emberé lenne, akik, ha tudnának az alamizsnádról,érted imádkozhatnának.Vannak bizony emberek, akik elrontják minden jócselekedetüket, és így kevéshasznos és jó tettük lesz egész életükben. Legyen akár az Isten szolgálata vagy azembereké, imádság vagy virrasztás, böjtölés vagy alamizsnálkodás, elismeréstakarnak általa, és meg akarnak tartani maguknak bel´óle valamit. Az ilyen embereketinkább vonzza a saját kielégülésük, mint az Isten iránti szeretet; inkább a cselekedeteketnézik, mint azt, akinél célba érnek e tettek, mert jobban akarják és szeretiksaját örömüket és önmagukat, mint azt, akire a szándékuknak irányulniakellene. Ezért inkább a véletlenre, mint a lényegre, inkább az útra, mint a célra ésinkább a küls´óre mint a bels´óre ügyelnek.Ezek a tettek mind férgesek, legyen bár annyi bel´ólük, hogy elborítsák a világot.Az ember szándéka ezekkel olyan küls´ó dolgokra irányul, mint vagyon, tisztelet,küls´ó el´óny, tekintély vagy népszer´úség és élvezet. Az ilyen cselekedetekkelazonban nem tör´ódik Isten, nem jutalmazza ´óket, akármilyen nagyok és jelent´óseklegyenek valóban vagy látszatra. Mert cselekedeteink csak annyiban érdemelnekjutalmat és dicséretet, amennyiben Istennél elismerésre találnak. Amit ugyanis Istennem ismer el, annak örök feledésbe kell merülnie, nem a tényt, hanem a jutalmatillet´óen. Mert amit Isten nem jutalmazhat jóságosan, azt bünteti igazságosan.Lehet-e hát azon csodálkozni, ha azok jótettei, akik férges jócselekedeteket hajtottakvégre, a gonosz ellenség zsákmánya lesznek?Ó, mi fog az utolsó napon kiderülni azokról, akik nagy tetteket vittek végbe,nagy nevük és hírük volt, de akiknek minden kellemetességüket és tetszet´ósségüketelragadta, úgy, hogy nagyon hálásak lesznek, ha a tanulatlanok és az életbenügyetlenek közé utasítják ´óket: miközben pedig nem kevés szegény, egyszer´ú ember,akit senki se tartott nagyra, nem volt se híre, se tetszet´ós tettei, alázatos szerénységemiatt olyan magasan fog mind emezek fölött állni, hogy azok el se látnakoda, ahol ´ó van.”Ezt a hatást a jószándék azonban csak olyan mértékben éri el,amennyiben természetfölötti, tiszta, általános, és elszakadással jár. Elszakadásnélkül nincs tiszta szeretet. Szeretet és elszakadás egyszer s mindenkorraösszetartoznak itt a földön. Szeretet a fölfelé való köt´ódés. Ez pedignem lehetséges az alulról való elszakadás nélkül.116