„Szentség a hétköznapokban” c - Magyar Schönstatt Család

ánatban és az áldozatosságban bens´óleg igazzá váljon. S amikor eljön acselekvés ideje, ebb´ól a lelkületb´ól kifolyólag azt fogja tenni, ami helyes.”2A szentség a hétköznapokban gondoskodik arról, hogy a Krisztushozf´úz´ó titokzatos kapcsolat ténylegesen kihasson a lelkületre és az életre. AKrisztushoz f´úz´ó kapcsolat a hétköznapok szentje számára folytonos ösztönzés,hogy hozzá hasonlóvá váljon a mindennapokban. A Krisztus tagjáváválás számára nem csak a megdics´óült, hanem a szenved´ó és halálbamen´ó Üdvözít´ó életében való részesedést is jelenti. Naponta felmegy aszentmisében Krisztussal a keresztre, szívós aprómunkával küzd nap mintnap az Isten és az erkölcsiség által áthatott szellemi és lelki ember eszményéért.A ma katolikusa tehát nyitott a hétköznapok szentsége iránt.Mi van viszont azokkal az emberekkel, akik a mai kulturális válság következtébena naturalizmus vagy a kollektivizmus karjaiba kerültek?A modern kulturális válságok ugyanis mind ezen „izmusok” valamelyikéhezsorolhatók.A naturalizmus mint filozófiai felfogás minden létezést és történéstcsak természetes és természeti törvényszer´úségre akar visszavezetni, tagadjaa természetfölöttit. A természetet teszi a kegyelem helyére. Az embersaját maga meg tudja váltani magát. Csakhogy az isteninek ezt a kizárásátköveti az emberi kizárása is; a kegyelem ugyanis védi és gyógyítja atermészetet. Ha az embert megfosztják az istenit´ól, a természetfölöttit´ól,akkor hamarosan lelketlen géppé válik. De nem bírja ki sokáig Isten nélkül.Nagyon találóan mondják ezért modern filozófusok, hogy a mai, Istent´ólmegfosztott ember a pusztai farkashoz hasonlóan üvölti ki Isten utániéhségét a világba, és amikor eljön az éjfél órája, meggyilkolt Istenéneksírja körül ólálkodik.Naturalista behatásokkal nem ritkán találkozunk langyos keresztényeknélis. Nem tagadják ugyan a kinyilatkoztatás Szentháromságát s az ´Ótermészetfeletti m´úködését az emberben, de azt már nem engedik meg,hogy egészen befolyásolja ´óket és életüket. A hétköznapjuk már nem megszentelt,hanem hideg és józan, mert elvesztette az Istennel való eleven érzékelést.A hétköznapok életszentsége által Isten a mindennapi életünk kell´ósközepébe kerül, imádjuk mindenütt, ahol megtalálható, a testvéreinkben ésaz egész teremtésben is.2 R. Guardini: Vom Geist der Liturgie, Freiburg 1922, 87. old.16