„Szentség a hétköznapokban” c - Magyar Schönstatt Család

2. Sok nemes lelk´ú és buzgó kereszténynél nem hiányoznak ugyan anagy vágyak, de nem teszik meg a szükséges er´ófeszítéseket, hogy meg isvalósítsák azokat, ahol alkalmuk van rá. Vágyakozásuk terméketlen lelkesedésés álmodozás. Álomvilágot alkotnak maguknak, ahová menekülnek,ha az élet túl keményen és durván bánik velük. A hivatásukban nem teljesíteneksokat, nem szeretik és nem ismerik el ott ´óket eléggé. Ezért álomvilágukbankeresnek maguknak kárpótlást, ahol kis énjükkel mindig a központbanlehetnek. Sose tanulnak meg úrrá lenni az életen, sohasem válnaka hétköznap szentjeivé.Itt egy cselédlány, aki sehol nem érvényesül, mert nem tesz semmi hasznosat.Újra meg újra hibákat követ el és figyelmetlen, amiért megróják és erélyesen rendreutasítják.Isten ezzel jobb belátásra akarja bírni, észre akarja téríteni. Magába kelleneszállnia és komolyan meg kellene fontolnia, hol kellene er´óteljesen nekilátnia,hogy foglalkozásában min´óségi munkát tudjon végezni. Ehelyett számtalan felületesés énnel-teli vágyálomba kergeti magát. Magának és másoknak folyton azt panaszolja:Majd ha már nem leszek itt, belátják, hogy mit teljesítettem, akkor majdhiába kívánnak vissza és veszik észre, mit tettek velem, és a többiek milyen helytelenülcselekedtek! De az már kés´ó bánat lesz!... A mindennapi életben nem érsokat ez a lány. Ezért elismerést nélkülöz´ó énjének álmaiban épít bálványtemplomot.Mi is gyakran elfutunk Istent´ól, aki minket a kudarc által nevelni akar,alázatossá és segítségre szorulóvá akar tenni, magához akar vonni, és a kisdolgokban tanúsított h´úség által szentté akar tenni bennünket, és mi egyenesenénbálványunk karjaiba rohanunk. Nagymértékben élünk pótkielégülésb´ólés lekicsinylésb´ól, rendkívüli élethelyzetekbe és h´ósies elhatározásokbalovaljuk bele magunkat, nagy, felt´únést kelt´ó tettekr´ól, akárvértanúságról is álmodunk, a gyakorlati életben pedig kudarcot vallunk alegköznapibb dolgokban, mert Istennek tetsz´ó, h´ósies vágyakat összetévesztünkveszélyes képzelgések önámításával, melyekben nagy restségbenélvezzük jóllakatott öntudatunkat.A hétköznapok szentje megmenekül ezekt´ól a veszélyekt´ól, mert vágyainakvilágát megtisztította, nemes célokra irányította, és hivatása gyakorlásaközben kipróbálta.Igen, nagy vágyait folyvást összeköti nagy, h´ósi tettekkel. Persze mindigcsak a kis, szürke mindennapok nagy tetteir´ól van szó. Nem tartozikazok közé az emberek közé, akikr´ól Szalézi Szent Ferenc így szól: „A szeretetragyogó tetteit szeretnék végrehajtani és mégis mennyire menekülneka sokkal könnyebb keresztekt´ól, melyeket a jelen tesz a vállukra.” Ellenkez´óleg.Ismeri és szereti az agere contrát: kívánsága és hajlama ellen cse-61