„Szentség a hétköznapokban” c - Magyar Schönstatt Család

nak erre más kifejezéseket is, mint pl. önmagunk megsemmisítése, önmagunkgy´úlölete, indivisa Dei (aki osztatlanul Istené), véres és engesztel´óáldozat, vagy egyszer´úen a kereszt szeretete. Mind ugyanazt akarják mondani,csak a teljes áldozat egy-egy vonását er´ósen kiemelik, persze könynyenfélreérthet´ó módon.Egy ilyen teljes áldozatot nemcsak vértanúsággal vagy súlyos kereszttelés szenvedéssel lehet hozni; ez egészséges napokban is megtehet´ó. Aléleknek ebben az esetben komolyan kell fáradoznia csakis szeretetb´ólazért, hogy attól, ami lent van, teljesen elszakadjon, és teljesen köt´ódjönfölfelé, Istenhez. Akkor joggal mondhatja — teljes egészségnek örvendveés békeid´óben is — Ignáccal, a szent vértanúval:„Most kezdek Krisztus tanítványa lenni, hogy már nem kívánok semmi láthatót,hogy megtaláljam Krisztust. T´úz, kereszt, vadállatok, a csontok törése, a tagokfelszabdalása, a test széttiprása és minden sátáni kínzás, mind jöhet rám, csakhogyrészesedhessem Krisztusban!”Ennek a magatartásnak a magvát Szent Ignác, a jezsuita rend alapítója,lelkigyakorlatainak a végén ebben a találó imában foglalta össze:„Fogadd, Uram, és vedd el minden szabadságomat, emlékezetemet, értelmemetés akaratomat. Amim csak van és amivel rendelkezem, mind Te adtad nekem.Mindezt visszaadom Neked, Uram; mind a tiéd, bánj velük tetszésed szerint. Csakszeretetedet és kegyelmedet add meg nekem; akkor elég gazdag vagyok, és nemkívánok többé semmi egyebet. Ámen.”Ez a hétköznapok szentjének az eszménye. Szalézi Szent Ferenccelmondhatja: „Ha tudnám, hogy a lelkemben a szeretetnek akárcsak egyetlenegy szála is van, mely nem Istent´ól és Istenért lenne, azt én azonnalszéttépném. Sokkal inkább lenni sem szeretnék, minthogy létezzem és netartozzam fenntartás nélkül Istenhez.”Nem könny´ú neki a gyakorlatban végrehajtani ezt a h´ósies lelkületet.Hasonló fájdalmas tapasztalatokra tesz szert mint Szent Ágoston, aki kíméletlen´ószinteséggel vallja be magáról:„Tudom, hogy az élelmet csak mint orvosságot kell magamhoz vennem. Deami az egészségnek elég lenne, azt a mohóság kevesli. És éppen a bizonytalanságafölött, hogy a testr´ól való szükséges gondoskodás azt jelenti-e, hogy még többételre van szükség, vagy csak a csaló mohóság akarja, hogy kiszolgáljuk, az élesztifel aztán az étvágyat, örömét lelve abban, hogy álnokul elbújik az egészségr´ól valógondoskodás ürügye mögött. Másokat persze, akiknek szíve kevésbé tör´ódik a jóval,ez nem zavar annyira. De nekem, aki ezáltal magam el´ótt is gyakran talányvagyok, ez egy igazi betegség. Mily hamar becsap a fülem, milyen gyakran behá-165