„Szentség a hétköznapokban” c - Magyar Schönstatt Család

Isten fia isteni természetét szintén nemzés által kapta. A mennyei Atya örökt´ólfogva nemzette és nemzi örökké. Ebben a legsz´úkebb értelemben vett „atya” megszólításttehát csak az egyszülött Istenfia használhatja Istennel szemben.A szó legtágabb értelmében „atyának” nevezhetek bárkit, aki olyan jó hozzám,mint egy atya, aki úgy gondoskodik rólam, mint egy atya. A szó ilyen értelmébenIsten minden ember szeret´ó atyja, a b´únösöké és a meg nem keresztelteké, egyáltalánaz ´ó minden teremtményéé. ´Ó öltözteti a mez´ó liliomait, és táplálja az égmadarait.Van még egy „atya” — tágabb értelmében a szónak —, az örökbefogadó atya.Az ilyen atya egy idegen gyermeket fogad sajátjának, nevét adja neki, részesíti javaibanés jogaiban, birtokainak örökösévé teszi. Ily módon fogadott gyermeke vagyok-eIstennek? Igen, kegyelemb´ól gyermekévé fogadott, viselhetem a nevét, részesedhetemjavaiban, a menny örökösévé rendelt. De még ennél is több ésgazdagabb vagyok. És itt egy nagy titok el´ótt állunk, melyet kicsiny emberi értelmünkkelnem tudunk felfogni. Amit egy örökbefogadó emberi apa gyermekéneksoha meg nem adhat, azt adja nekünk a nagy mennyei Atya: isteni életéb´ól valamennyit.Ezáltal természetfölötti hasonmásaivá tesz bennünket. A természet rendjébena fogadott gyermek létére nézve sohasem lesz hasonló örökbefogadójához,mert más vér van benne, más öröklött tulajdonságokat hordoz. Mi viszont azáltal,hogy Isten gyermekeivé fogad bennünket, csodálatos módon Istenhez hasonlóvá ésvele egyek leszünk, és képessé tesz arra, hogy az örökkévalóságban színr´ól színreláthassuk. „Isteni ereje — mondja Szent Péter — az Isten szerinti jámbor élethezmindent megadott nekünk: megismertük azt, aki dics´óségével és erejével meghívottminket. Értékes és nagy ígéreteket kaptunk, hogy általuk részeseivé legyetekaz isteni természetnek, és megmeneküljetek a romlottságtól, amely a világban uralkodika b´únös kívánság következtében.” (2Pt 1,3-4) A természet rendjében nemtalálunk teljes érték´ú hasonlatosságot az effajta atyaságra.Tehát igazából Isten gyermeke vagyok, odaállhatok az Üdvözít´ó mellé,és az ég és föld hatalmas Urának azt mondhatom, hogy „kedves Atyám”.Persze nem oly módon — nemzés útján — vagyok gyermeke, mint Krisztus,hanem Isten ajándékozó rendelkezése következtében.S ez az atya atyai módon szeret engem. Az én „Abba, kedves apám”-raaz ´ó isteni „Fili, Filia — kedves gyermekem”-mel válaszol. Hisz ´Ó magamondja nekünk a próféta szájával, hogy atyai melegséggel, s´ót, anyaigyengédséggel szeret bennünket:„De megfeledkezhet-e csecsem´ójér´ól az asszony?És megtagadhatja-e szeretetét méhe szülöttét´ól?S még ha megfeledkeznék is:én akkor sem feledkezem meg rólad.Nézd, a tenyeremre rajzoltalak.”(Iz 49,15)30