„Szentség a hétköznapokban” c - Magyar Schönstatt Család

3. Mindenki szolgájának kell lennem. Ezért különösen az Üdvözít´ó e szavaitakarom magamra alkalmazni: ’Nem azért jöttem, hogy kiszolgáljanak, hanem hogyszolgáljak!’ Nem magamért vagyok itt, hanem a többiekért; nem, hogy a magamakaratát tegyem, hanem az övékét; nem, hogy mindenki engem szolgáljon, hanemhogy értük dolgozzam. Minden id´óm az övék. Ezért mindazt az id´ót, amit arra fordítok,hogy meghallgassam ´óket és szolgáljak nekik, nem elveszettnek, hanemnagy nyereségnek kell tekintenem; mert hisz ez az Isten akarata. Ezért jutalmat seszabad elvárnom és örülnöm kell, ha nem kapok hálát. Lehetne egyáltalán igényemrá? Hiszen Istennek dolgozom!4. Mindig méltatlannak kell tartanom magam arra, hogy a rend tagja legyek.Mennyire meg kell magát vetnie az embernek, ha látja, hogy semmije sincs, seerénye, se tudománya, hasznát sem lehet venni és érdemei sincsenek. Hálásnak kelltehát lennem, hogy mégis megengedik, hogy Isten házában éljek, szentekkel érintkezzem,nekik szolgáljak és velük dolgozzam és harcoljak.”3. Az önz´ó szeretetr´ólMinden földi szeretet önös, önmaga körül forog. Amíg pedig csupántermészeti marad, az önszerelem és önmegszállottság pecsétjét viseli. Ahétköznapok szentje sikeresen törekszik arra, hogy az egészséges önszeretetetmegóvja az önzést´ól, és Isten szolgálatába állítsa.1. Az önzés ábrázolásánál nem kell sokáig elid´óznünk. Önz´ó példáulaz az anyai szeretet, mely nem tud lemondani a gyermekér´ól, pedig azhasznos vagy szükséges lenne ahhoz, hogy a gyermek kibontakoztathassaképességeit, vagy önálló egzisztenciáját felépítse, élethivatását megtalálja,vagy valami nagyobb, jelent´ós feladatot megoldjon. Hasonló módon a barátivagy gyermeki szeretet is lehet rendkívül önz´ó, és állandóan azt sürgetheti,hogy vele foglalkozzanak, beszélgessenek vagy vele legyenek, tekintetnélkül a másik egészségére, hivatására és munkájára. Különösenrombolóan hat a primitív szeretet a közösségi életre, akár a gyermekség,az apai vagy anyai mivolt vagy a barátság köntösét ölti magára. Megosztottság,elégedetlenség, érzékiség, fegyelmezetlenség, er´ótlenség és terméketlenségaz önz´ó szeretet következményei. Mennyi jó maradt már el miattaa világban és az Egyházban! Minden lehetséges módon jelentkezik:egyik helyen egyéni, a másikon közösségi önzésként. Szokták például aszerzetesrendi önzést említeni. Mindenhol megtalálja a bejáratot: királyipalotákban, kolostorokban és a szegények kunyhóiban. Jó emberismer´óvolt, aki ezt írta: „Kevés a jótev´ó, aki nem úgy beszél mint az ördög: Haleborulsz és imádsz engem...” Az öreg Aischylos a „szeretetlen szeretet”197