„Szentség a hétköznapokban” c - Magyar Schönstatt Család

veljük az ösztönéletünket és az érzelemvilágunkat. Mindannyian hálásaklehetünk, hogy a jelenkor szellemi bizonytalanságában Szalézi Szent Ferencszemélyében van egy megbízható vezet´ónk. ´Ó mindkett´ó egyszerre:szent és egyháztanító. A többi csillag az életszentség és a tudomány egéna maga módján ugyanezt az utat mutatja. Szent Ignác például a lelkigyakorlataivalnem csak arra vezet rá, hogy gondolatilag fölfogjuk az igazságokat,hanem mindenekel´ótt arra is, hogy ízleljük és megízleljük az istenidolgokat. Szalézi Szent Ferencnek azonban, úgy t´únik, ez irányban különlegesküldetése van.Isten iránti szeretetét az érzelem f´úti. Egész lelki beállítottságábólkönnyen érthet´óvé válik, hogy felebaráti szeretetét is — a felebaráti szeretetugye ugyanazon a fokon van mint az Isten iránti szeretet — az érzelemhatja át, és a természet lényegesen befolyásolja. Nem zavarja, ha ebbennem követi más szentek gyakorlatát.Szent Ágoston anyja halálánál er´ószakkal akarja visszatartani bels´ó elérzékenyülését.De nem sikerül neki. „Egy rövid óra hosszat” mégis kell sírnia. Ezt azonbantalán egy kicsit hibának érezte, de mindenesetre megbocsáthatónak.Szalézi Ferenc ezen a téren egészen másképp gondolkozik és cselekszik. Elfogulatlanulmondja el, milyen mély meghatódottságot érzett szeretett édesanyja haláloságyánál. Majd így folytatja: „Volt bátorságom, hogy az utolsó áldást adjamneki, lezárjam szemeit és a száját, és elmúlásának pillanatában a béke utolsó csókjávalillessem. Akkor azonban, akkor úgy elszorult a szívem, és úgy megsirattamezt a jó anyát, mint ahogy még sohase sírtam, mióta az Egyházhoz tartozom.Mindez azonban lelki keser´úség nélkül történt.”Hasonló, igazi emberi módon fogta föl a hírt testvérének súlyos betegségér´ól.„Ó — mondta —, boldog a testvérem, úgy gondolom. De ez nem akadályoz megabban, hogy sírjak miatta... Nem tudom megszüntetni a fájdalomérzést, amit a természetkelt bennem.”Némely szent, pl. Folignói Szent Angéla másfajta beállítottságát, aki kijelentette,hogy családja elvesztése nagy vigasz volt számára, inkább csodálatra, de kevésbéutánzásra méltónak nevezi. Az ´ó eszménye más, és más is marad.Elismer´óen nyilatkozott egyszer egy fiatalasszony Isten akarata iránt való megadómagatartásáról, de aztán különös elismerésként f´úzi hozzá: „Könnyek és sóhajtozásközt beszélt err´ól a jámborságáról.”Meghalt Chantal bárón´ó fiatal kislánya, akihez a szent is vonzódott. A halálhírvétele után ezt válaszolta: „Szegény kis Charlotte-unk boldog, hogy elhagyta ezt avilágot, miel´ótt még igazából érintkezésbe került volna vele... Ó, de mégis kell egykicsit sírnunk; de hát nem emberi szívünk és érzékeny természetünk van? Miért nesirassuk meg hát egy kicsit az eltávozottakat, mikor Isten Lelke ezt nem csupánmegengedi, hanem még fel is szólít rá minket?”187